Tábori Hírmondó 3. szám

A körmönfonás nem is olyan körmönfont dolog!

A szerda reggel a tábori élet klasszikus harmadik napjára jellemző, “had aludjak még egy kicsit, még reggelizni sem bírok, ma ugye nem megyünk sehová és nem csinálunk semmit” hangulatban indult, ám hála a Konecsni György Művelődési Központ vezetőjének Vadkerti Rita néninek és lelkes szakember csapatának pillanatok alatt életre keltek a  táborlakók.

Kiskunmajsa legrégibb épületének bemutatása mellett ugyanis helytörténeti vetélkedővel, kézműves foglalkozásokkal vártak minket a Tájház munkatársai. Csodaszép karkötők, hajdíszek és nyakbavalók kerültek ki a fürge ujjak közül. Nagyon szépen köszönjük a nagylelkű felajánlást.

A vetélkedők fogós kérdéseinek megfejtésében elvesztett energiát némi szénhidrát bevitellel – Balaton Bummal pótoltuk., mondván, ha már lubickolni nem tudunk benne, legalább élvezzünk belőle valamit!

Mivel igen tüzesen kezdett ránk sütni a déli nap sugara, a visszagyalogolás hallatára csoportjainkon ismét úrrá lett az a bizonyos “harmadik napi” tompultság. Ám a Polgármesteri hivatal “mentésünkre” küldte a Dottót, így a bolognai spagetti sem hűlt ki, időben begördültünk a finom ebédre.

Már a “táborhelyünkön” várt az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány munkatársa, aki helyszíni szemlét tartott a csoportjainknál. Rengeteg életképet készített és úgy tűnt nagyon elégedett azzal, amit tapasztalt. (Pedig mi csak ebédeltünk, majd “csendes pihentünk”!)

Délután a táborozók legbátrabbjait ötfős csoportokban, szigorú biztonsági szabályok betartása mellett várta Balog Sanyi bácsi és a templomtorony, míg tériszonnyal küzdők vagy kevésbé bátrak a táborban nemezeléssel, pillangókés tündérek készítésével múlatták az időt. És természetesen a mai nap sem múlhatott el hűsítő jégkrém és trambulin nélkül.

A holnap délelőttje a csendé lesz, hiszen Szentkútra megyünk a Pálos atyákhoz, de délután számunkra új, valójában régi és hagyományos népi labdajátékokat is kipróbálhatunk.

A táborozók nevében Margitka néni