Tábori Hírmondó – 2.szám

“Szerét ejtettük” az autóbuszos kirándulásnak

Az első nap élményeit alaposan kipihenve – a szülők visszajelzései szerint ugyanis mindenkit meglepően könnyű volt ágyba parancsolni az este és senkit sem kellett elringatni, hogy elaludjék, táborozó csoportjaink frissen ébredtek a kiadós eső utáni friss reggelre.

Reggeli, úti csomagok kiosztása, a tábori kiskocsi előkészítése és a csoportok buszbeosztási rendjének ismertetése után elindultunk az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba.

Árpád vezér szobránál nemcsak az első agyar országgyűlésre emlékeztünk, de az Erzsébet táborok logójával ellátott pólóinkban szert ejtettünk némi fotózkodásra is.

Mivel egy – két család kivételével nem volt több látogatója a nemzeti emlékhelynek, csoportjaink szinte teljesen “elvesztek” a hatalmas parkban. Mikor távolról megláttuk egymást, tréfásan megjegyeztük: “Ott megy egy csoport, integessünk nekik, hátha a mijeink!” Mindannyiunk örömére a hely csendjét és békéjét velünk élvezhette kedves igazgató nénink, Zsuzsika néni, és Zoli atya is elkísért minket, hogy tréfás buszos idegenvezetésével jól félrevezessen minket.

Élmény élményt, ámulat ámulatot követet a nap során.

Aprófalvát Halász Palkó meséjével várták a Csongrádi Halászházhoz, a Nagytesók a Rotundában “sepergették” a homokot csontleletek után kutatva és egyéb “régész furfangokkal” ismerkedtek, a Majsai pandák pedig egy hűs jurta mélyén ismerkedtek honfoglaló őseink élet- és harcmodorával. Úgy belefeledkeztünk a különböző nyílhegyek tanulmányozásába, hogy a Feszty körképhez a szó szoros értelemben az utolsó pillanatban futottuk be. De szerencsére megvártak minket és az a csoda, amelyben részünk volt felejthetetlen. A D-generációt ámulatba ejtő monumentális festmény láttán csak úgy záporoztak a kérdések: “Valóban ecsettel festették? 120 méter hosszú, 15 méter magas? Két év alatt?…”

Míg az Aprófalva  lovasbemutatóra ment, a Majsai pandák a Nagytesókhoz hasonlóan a szegedi nagy árvizet bemutató terepasztalnál szembesülttel a Tisza folyó szinte mindent elsodró erejével.

Délután hátralévő részében önfeledt játék, a Szatócsbolt jégkrém készletének a “teljes felszámolása” és a skanzen épületeinek és műhelyeinek bebarangolása várt a csoportokra.

Ismét sikerült alaposan elfáradnunk, de mindenki nagyon várja már a szerdai toronylátogatást, a túrát, amelyhez a tájház munkatársainak jóvoltából két meglepetés foglalkozás is társul majd.

A táborozó csoportok nevében Margitka néni