Tábori Hírmondó 5.szám

Úgy elröpült ez a hét, mint a szél szárnyára kapott buborék

Július 3-án izgalmas és fergeteges nappal zárta kapuit az Erzsébet tábor három csoportja.

Sportoltunk, vetélkedtünk, hogy „ki mit tud” igazán megmutathatta a mai délelőttön, mert az időjárás előrejelzés miatt táborozóink félve attól, hogy ebéd után „nem léphetnek majd pályára”, a reggelit követően mérték össze erejüket és tudásukat, tehetségüket. Köszönjünk Zsolti bácsinak és Andi néninek, hogy a legkisebbek számára is leküzdhető akadályokat „gördítettek” elénk. Éva néni pedig tucatszám készítette a csillámtetoválásokat. Nemcsak lányoknak!

Délután végre mindannyian ízelítőt kaphattunk a nyár egyik legfinomabb gyümölcséből, bár nagy meglepetésünkre kiderült, hogy az egyik táborozó társunk egyáltalán NEM SZERETI A DINNYÉT! Erre mondják, hogy a kivétel bizony erősíti a szabályt.

A futó felhők elől hol bemenekültünk, hol meg direkt kigurítottuk a labdákat az árkád alól, hogy nyomós indokunk legyen ki-kiszaladgálni értük és közben élvezni a frissítő záport.

Amikor aztán ismét előbújt a nap, jöhetett a meglepetés program. Egyik táborozó testvérpárunk édesanyja óriás buborékfújó eszközöket küldött a táborozó csoportoknak. Nagy volt a forgalom, lótás-futás a program helyszínek között, hiszen a dekupázsolást is sokan ki szerették volna próbálni, és még egy, meg csak még egy, csak egy utolsó ajándékozni valót elkészíteni. Miközben persze a tábori moziba is jó lett volna bekukkantani.

És anya, apa természetesen nyugodtan várhatott a kapuban, mert egy utolsó kiadós ugrálással a trambulintól is búcsút kellett venni egy időre.

Fáradtan, de élményekben, új barátokkal gazdagodva zártuk “mini” táboraikat, abban a reményben, hogy jövőre újra, ugyanitt, vagy Zánkán, esetleg Fonyódligeten ismét együtt táborozhatunk.

Nagyon szépen köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványunak ezt a felejthetetlen hetet.

És hálásak vagyunk mindenkinek, aki “hivatalból” vagy önként hozta, vitte, vette, letöltötte, nyomtatta kitöltötte, aláírta, szkennelte és újból feltöltötte, telefonon leegyeztette, fotózta, kitakarította, fel- és letörölte, fertőtlenítette…, s ki tudná mind felsorolni azt sok-sok segítséget és támogatást, amit a hét során kaptunk táboraink sikeres megvalósításához.

 

Aprófalva nevében Hédi és Éva néni, a Majsai pandák nevében Zsóka és Margitka néni, a Nagytesók nevében pedig Melinda és Andi néni

Tábori Hírmondó 4. szám

Csak tiszta forrásból meríts!

Kissé viharosan indult a táborélet csütörtökön. Dörgött és villámlott rendesen! Ám, mivel nem csak csupán turistaként, hanem zarándokként is készültünk Szentkútra, vállalva az út “viszontagságait” – a mellettünk elviharzó kamionok és buszok nemcsak a Dottónk esővédő oldalfalait csapták az égig, de az úttestre hullott esővizet ránk is. Természetesen ezen inkább nagyokat derültünk, mint bánkódunk volna s mire Szentkútra értünk az ég is kitisztult.

A délelőttöt lelki elcsendesedéssel töltöttük, megpihentünk a Szűzanya lábainál.. Ivanics Zoltán iskolalelkész atyánk szentmisét mutatott be nekünk a kegytemplomban. Sarlós Boldogasszony ünnepének – a Szűzanya Erzsébetnél tett látogatása kapcsán beszél a találkozás öröméről, és szélt arról is, hogy mennyire hiányoztunk egymásnak az elmúlt három hónap alatt. Milyen jó újra találkozni, együtt lenni a barátainkkal.

Ebéd után a táborozók birtokba vették a pálos kolostorhoz és kegyhelyhez tartozó hatalmas ligetes és szabad területeket. Aprófalva lakói közül többen órákon át “játszottak” a forrásból továbbcsordogáló kispatak mentén, mások a kegyhely árkádjai vagy egy-egy árnyas fa alatt beszélgettek, tollasoztak, labdáztak és természetesen hatalmas méta csatákat vívtak egymással.

Uzsonna idejére hazaérkezett a rendház házfőnöke Barnabás atya is, aki beszélt nekünk Boldog Özsébről, az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes rend alapításáról. És biztatott minket, hogy jöjjünk máskor is.

Mindenki kedvenc dottója, amely több száz gyermeket séta- vonatoztatott a héten díjtalanul, többek között a mi táborozóinkat is, és amit ezúton szeretnénk megköszönni városunk Polgármesteri Hivatalának és alpolgármester asszonyának, időben begördült értünk és hazaszállította fáradt “vándorainkat”.

Hogy elrepült a hét! Holnap bezár az Erzsébet tábor.

A “zarándok” táborozók nevében Margitka néni

 

Tábori Hírmondó 3. szám

A körmönfonás nem is olyan körmönfont dolog!

A szerda reggel a tábori élet klasszikus harmadik napjára jellemző, “had aludjak még egy kicsit, még reggelizni sem bírok, ma ugye nem megyünk sehová és nem csinálunk semmit” hangulatban indult, ám hála a Konecsni György Művelődési Központ vezetőjének Vadkerti Rita néninek és lelkes szakember csapatának pillanatok alatt életre keltek a  táborlakók.

Kiskunmajsa legrégibb épületének bemutatása mellett ugyanis helytörténeti vetélkedővel, kézműves foglalkozásokkal vártak minket a Tájház munkatársai. Csodaszép karkötők, hajdíszek és nyakbavalók kerültek ki a fürge ujjak közül. Nagyon szépen köszönjük a nagylelkű felajánlást.

A vetélkedők fogós kérdéseinek megfejtésében elvesztett energiát némi szénhidrát bevitellel – Balaton Bummal pótoltuk., mondván, ha már lubickolni nem tudunk benne, legalább élvezzünk belőle valamit!

Mivel igen tüzesen kezdett ránk sütni a déli nap sugara, a visszagyalogolás hallatára csoportjainkon ismét úrrá lett az a bizonyos “harmadik napi” tompultság. Ám a Polgármesteri hivatal “mentésünkre” küldte a Dottót, így a bolognai spagetti sem hűlt ki, időben begördültünk a finom ebédre.

Már a “táborhelyünkön” várt az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány munkatársa, aki helyszíni szemlét tartott a csoportjainknál. Rengeteg életképet készített és úgy tűnt nagyon elégedett azzal, amit tapasztalt. (Pedig mi csak ebédeltünk, majd “csendes pihentünk”!)

Délután a táborozók legbátrabbjait ötfős csoportokban, szigorú biztonsági szabályok betartása mellett várta Balog Sanyi bácsi és a templomtorony, míg tériszonnyal küzdők vagy kevésbé bátrak a táborban nemezeléssel, pillangókés tündérek készítésével múlatták az időt. És természetesen a mai nap sem múlhatott el hűsítő jégkrém és trambulin nélkül.

A holnap délelőttje a csendé lesz, hiszen Szentkútra megyünk a Pálos atyákhoz, de délután számunkra új, valójában régi és hagyományos népi labdajátékokat is kipróbálhatunk.

A táborozók nevében Margitka néni

Tábori Hírmondó – 2.szám

“Szerét ejtettük” az autóbuszos kirándulásnak

Az első nap élményeit alaposan kipihenve – a szülők visszajelzései szerint ugyanis mindenkit meglepően könnyű volt ágyba parancsolni az este és senkit sem kellett elringatni, hogy elaludjék, táborozó csoportjaink frissen ébredtek a kiadós eső utáni friss reggelre.

Reggeli, úti csomagok kiosztása, a tábori kiskocsi előkészítése és a csoportok buszbeosztási rendjének ismertetése után elindultunk az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba.

Árpád vezér szobránál nemcsak az első agyar országgyűlésre emlékeztünk, de az Erzsébet táborok logójával ellátott pólóinkban szert ejtettünk némi fotózkodásra is.

Mivel egy – két család kivételével nem volt több látogatója a nemzeti emlékhelynek, csoportjaink szinte teljesen “elvesztek” a hatalmas parkban. Mikor távolról megláttuk egymást, tréfásan megjegyeztük: “Ott megy egy csoport, integessünk nekik, hátha a mijeink!” Mindannyiunk örömére a hely csendjét és békéjét velünk élvezhette kedves igazgató nénink, Zsuzsika néni, és Zoli atya is elkísért minket, hogy tréfás buszos idegenvezetésével jól félrevezessen minket.

Élmény élményt, ámulat ámulatot követet a nap során.

Aprófalvát Halász Palkó meséjével várták a Csongrádi Halászházhoz, a Nagytesók a Rotundában “sepergették” a homokot csontleletek után kutatva és egyéb “régész furfangokkal” ismerkedtek, a Majsai pandák pedig egy hűs jurta mélyén ismerkedtek honfoglaló őseink élet- és harcmodorával. Úgy belefeledkeztünk a különböző nyílhegyek tanulmányozásába, hogy a Feszty körképhez a szó szoros értelemben az utolsó pillanatban futottuk be. De szerencsére megvártak minket és az a csoda, amelyben részünk volt felejthetetlen. A D-generációt ámulatba ejtő monumentális festmény láttán csak úgy záporoztak a kérdések: “Valóban ecsettel festették? 120 méter hosszú, 15 méter magas? Két év alatt?…”

Míg az Aprófalva  lovasbemutatóra ment, a Majsai pandák a Nagytesókhoz hasonlóan a szegedi nagy árvizet bemutató terepasztalnál szembesülttel a Tisza folyó szinte mindent elsodró erejével.

Délután hátralévő részében önfeledt játék, a Szatócsbolt jégkrém készletének a “teljes felszámolása” és a skanzen épületeinek és műhelyeinek bebarangolása várt a csoportokra.

Ismét sikerült alaposan elfáradnunk, de mindenki nagyon várja már a szerdai toronylátogatást, a túrát, amelyhez a tájház munkatársainak jóvoltából két meglepetés foglalkozás is társul majd.

A táborozó csoportok nevében Margitka néni

 

Tábori Hírmondó

Június 29-én reggel két 17 és egy 18 fős csoporttal elstartoltak az intézmény első Napközi Erzsébet – táborai.

Aprófalva, a Majsai pandák és a Nagytesók a reggeli után, birtokba véve az intézmény számukra kijelölt területeit és termeit. Először kötelező tűz és balesetvédelmi oktatáson vettek részt, alaposan átbeszélgették a tábor házirendjét és virológiai edukációs foglalkozásokon is részt vettek, amit iskolánk védő nénje és a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kiskunhalas Járási Hivatala Népegészségügyi Osztályának munkatársa Terbe Ildikó Zsófia, Zsófi néni tartottak.

Nagy volt az izgalom az UV krémes teszt előtt, mindenki nagyon kíváncsian várta, hogy vajon sikerült-e helyesen kezet mosnia.

Folytatásként Andi néni aerobikja, a Kiskunmajsai Keresztény Ifjúságért Alapítvány adományának köszönhető két öt méteres trambulinon való önfeledt kikapcsolódás, ismerkedő és önismereti játékok színesítették tovább a csoportok délelőtti programjait.

Ebéd után kis pihenő következett, majd jött a “szappanozás” – azaz nemezelés. A kis tulipánok megformálásához dió szemeket használtunk, amit a Magyar Vöröskereszt Kiskunmajsai Szervezetének területi vezetőjétől kaptunk ajándékba, mert a megfelelő méretű fagolyókat nem tudtuk beszerezni.

Miközben az egyik csoport kezében a szó szoros értelemben habzott, úszott és csúszott a munka, addig egy másik csoportban pillangók és tündérek készültek és röpködtek. Apró kezek készítették a szebbnél szebb filigrán díszeket iskolánk ablakaiba. A vágó és domborító gépeknél időnként  a trambulinoknál már megszokott sorban állás is  kialakult.

A táborozókra kedden egész napos ópusztaszeri autóbuszos kirándulás vár.

Reggeli után igyekeznünk kell, mert a Nemzeti Park munkatársai igazi felfedező túrákkal várják csoportjainkat.

A skanzen “bejárása” és a sok-sok szabadtéri játék mellett a csoportok fix időpontú programjai a következők lesznek:

Aprófalva: 11:00 múzeumpedagógiai foglalkozás: Halász Palkó meséje, 14:00 Lovasbemutató.

Majsai Pandák: 11:00 múzeumpedagógiai foglalkozás: Ezer év a hadak útján, 12:30 Feszty – körkép.

Nagytesók: 11:00 múzeumpedagógiai foglalkozás: Régész furfang, 12:30 Feszty – körkép.

Terveink szerint csak délután 4 órakor indulunk haza, érkezésünk várható időpontja 16:30.

A táborozók kapnak hideg élelmiszercsomagot, de egy kis “hazai – anyai” pótgondoskodás, különösen a folyadékpótlás tekintetében, minden hátizsákba belefér. Az esőkabátját senki se felejtse otthon! Kisméretű takaró is jól jöhet az árnyékban pihenni szándékozó megfáradt “kalandozóknak”. Zsebpénz az  előzetes tájékoztatókban javasoltak szerint.

És reményeink szerint Árpád vezér szobránál már a logós pólóinkban fotózkodhatunk.

 

A táborszervezők és csoportkísérők nevében Margitka néni

 

Erzsébet tábor az iskolában

A május végén meghirdetett napközis táborunk tematikus programja elnyerte az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány tetszését és támogatását, így az előző évek zánkai élménytáborai után intézményünk történetében először helyben maradós Napközi Erzsébet tábort is szervezhetünk tanulóink számára.

  1. június 29 és július 3. között 52 gyermek tölti szünidejét az iskolában.

Egy 18 és két 17 fős csoportba osztva kirándulások (autóbuszos Ópusztaszerre, dottós Szentkútra), közösségi, helytörténeti és környezettudatos programok, kézműves foglalkozások  és sok- sok játék, sportolási lehetőség vár rájuk. Az étteremből rendelt napi négyszeri étkezésről és egyéb meglepetés finomságokról már nem is beszélve!

Az Alapítvány nagylelkű támogatásának köszönhetően, melynek összértéke 936 000 Ft, a gyerekeknek csak 500 Ft-nyi jelképes összegbe kerül az egyhetes tábor.

Az iskolában nemcsak a tanítás alatt, de sajnos a tábor ideje alatt sem lehet ott, illetve itt “aludni”, de élményekben gazdag valóban Reménysugár 7 vár ránk, az biztos.

Akik az idén lekéstek a jelentkezésről se szomorkodjanak! Lesz tábor jövőre is. Sőt! Az Alapítvány nyújtotta támogatásból vásárolt kézműves és sporteszközöket, játékokat szeptemberben mindenki kipróbálhatja.

A táborozóknak és szüleiknek még a héten e-mailben minden fontos információt megküldünk. Találkozunk hétfő reggel 8 órakor! Mi már nagyon várunk Benneteket!

A táborszervezők nevében szeretettel

Ancsa Margit intézményvezető-helyettes

Idei táborunk a Balatonon

Ebben a tanévben is nagy előkészítő munka előzte meg a táboroztatást Zánkán. Májusban azonban nagy örömmel értesültünk arról, hogy pályázatunk nyert, így ismét részt vehetünk egy Erzsébet táborban.

Esős reggelen indultunk neki a kalandnak, csak remélni tudtuk, hogy a kedvezőtlen időjárás nem nyomja rá bélyegét az egész nyaralásra. Szerencsére azon a délelőttön letudtuk a csapadékot, végig verőfényes nyári melegben volt részünk. Ez lehetővé tette, hogy minden délutánunkat lent töltsük a strandon, ahol matracokkal, úszógumikkal felszerelve hatalmas pancsolásokat csaptunk.

Azonban egyéb programokban is jócskán volt részünk: egy fergeteges nyitóest, kutyabemutató, sétahajókázás, Pápai Joci koncert, kézműveskedés, íjászat, lézerharc, csillagvizsgáló, táncház, éjszakai akadálverseny. A nagy sikerű „Hősök napján” kipróbálhattuk a tűzoltók, rendőrök eszközeit, vívhattunk, szimulátorokba ülhettünk.

A sportról sem feledkeztünk meg. Pellikán Lia összes ellenfelét legyőzte asztaliteniszben, leány strandkézi csapatunk pedig harmadik helyezést tudhat magáénak.

Napi imádságaink mellett terveztünk egy túrát a Szent Balász kápolnához, a túravezetők azonban a felázott talaj miatt sajnos lemondták ezt a programot.

Mire észbe kaptunk, már a táborzáráshoz tartozó szobaszemle értékelése következett, majd pedig a táborzáró közös táncra siettünk. Nagy élmény volt látni, ahogyan többezer gyermek és felnőtt együtt vonatozik, együtt mulat. A kortárs segítők (TESO – k) idén is kitettek magukért. Lelkesedésük mindig átragadt a tömegre, nagy lendülettel végezték mindennapi munkájukat. Köszönet érte.

A hazaérkezés mindig ellentétes érzelmeket vált ki, hiszen az ember általában örül, ha hazaér a szüleihez, szeretteihez. Azonban fájdalmasan gyorsan szállt el ez a szűk egy hét, ezért reméljük, hogy jövőre lesz folytatás.

Mindenkinek szép nyarat, jó pihenést kíván a táborozók nagy csapata.

Török Melinda
Diákönkormányzatot segítő tanár

 

Nyári gyerekek a Balaton parton

Élmények a 2017-es Erzsébet táborban

Július 2-án, kora reggel, fél hét után kezdtük meg hosszú, de kényelmes buszos utunkat a zánkai Erzsébet-táborba. Fél 12-kor meg is érkeztünk, és beregisztrálás után elfoglaltuk komfortos szobáinkat a Nyári 1-es számú szálláson, a második emeleten. Rögtön mehettünk is ebédelni finom rántott húst ettünk rizzsel, kaptunk rétest és banánt is. Ebéd után altáborvezetőnk útmutatatása alapján részt vettünk a Regula-mókán, ahol játékos formában tanultunk fontos szabálycsoportokról az üdülőben való viselkedéssel kapcsolatban, és a Balatonban rejlő esetleges veszélyforrásokról. (pl. Mi a teendő, ha nagyon villog a viharjelző lámpa? )

Iskolánk az altáborunknak megfelelő piros egyenpólót, egyenhátizsákot, kulacsot, törölközőt, sapkát kapott.

Segítőink, a TESO-k (Tábori Együttélést Segítő Operatív munkatársak) nagyon kedves, felkészült, színes egyéniségű fiatal felnőttek, akik irányítottak minket és programokat is tartottak nekünk.

Vacsorára finom tarhonyás husit ettünk, utána sor került az ünnepélyes Altábori Nyitó Ceremóniára, zászlófelvonással, Himnusszal, majd csapatunk csatakiáltást tanult:

„Mi vagyunk a pirosak,

Összetartó a csapat,

Gyűjtjük a pecséteket,

Megesszük az ebédet.”

A napot egy hatalmas buli zárta (hip-hop –és, freestyle kosárlabda bemutatóval), közös tánccal, amiben aztán a tábori takarodóra rendesen el is fáradtunk. Reggeli és esti imáinkat egy takaros kis klubszobában tudtuk elvégezni, ahol egyúttal a nap eseményeit is értékeltük, megbeszéltük. Étkezés előtt és után pedig önállóan vagy csoportvezetőjével imádkozott mindenki.

Hétfőn, az ébredést követő reggeli ima, majd az átmozgató torna után fél nyolckor reggeliztünk,  elindultunk a strandra, ahol a viszonylag hűvös idő ellenére nagyon jót játszottunk, kipróbáltunk honfoglaláskori játékokat, ijászkodtunk, agyagoztunk, harcoltunk szablyákkal.

Délben dottoval döcögtünk ebédelni. Nyári gyümölcsleves, ízletes pulykaragu várt ránk. A csendes pihenőt követően a tábor egyik legjobb programja következett: kutyás bemutató a strandon, a végén meg is simogathattuk az ügyes kutyusukat és játszhattunk is velük. Négy órakor a Garabonciás gólyalábasok érkeztek és szórakoztattak bennünket.

Vacsorára menet lehetőség volt a megérkezéskor kapott 1000 Ft-os Erzsébet-kuponok levásárlására is. A 19:30-as pecsétmustra során számba vettük, hány játékban való részvételért kaptunk aznap pecsétet.

Nyolctól kilencig pedig Odett koncerten csaptunk hatalmas bulit, ami után együtt fényképezkedtünk a fiatal tehetséggel. A szobaszemle diákok és tanárok megelégedésével zárta második napunk.

A keddi reggeli után tábori olimpián vehettek részt vállalkozó kedvű társaink, lent a Balaton partján. Délben pörköltet ettünk petrezselymes burgonyával, a frissen szerzett energiát pedig egyből le is dolgoztuk, mivel altáborvezetőnk jóvoltából bejárhattuk a tábori tanösvényt, érdekes növényekről és állatokról hallottunk, ezzel pecsétjeink száma is tovább nőtt.

Sietve kaptuk magunkra fürdőruhánkat és három órakor már a Balatonon sétahajóztunk, szelve a nagy hullámokat. Utána fürdőztünk, nevettünk, játszottunk, napoztunk. A vacsora utáni időt a szokásos tábori rend szerint töltöttük.

Szerdán reggeli után szinte azonnal indultunk is a programokra. A csapat kettévált, voltak, akik a Balaton-felvidéki Tájházba mentek, ahol nagyon jó, népies hangulat közepette kézműveskedtek: barátság-karkötőt készítettek, gyöngyöt fűztek, álomfogót csináltak. Kedvesek voltak a gyerekek, mert az ajándékozás szép gesztusára is gondoltak.

Az altábor másik fele a „Hősök” Napjára látogatott ki a strandra, ahol találkozhattak Aqua-val, a vizímentő kutyával, ami bemutatót is tartott a kedvükért. Tüzoltó-, rendőr-, és helyszínelőkocsiba is beülhettek, a bátrabbak füstsátoron is keresztül futhattak, sőt még tüzet is olthattak. A szuper, de fárasztó délelőtt után húsleves és finom sajtmártásos csirkecomb várt ránk burgonyával. Szükségét éreztük a csendes pihenőnek is.

Fél háromkor már javában kocogtunk a strandra, ahol egészen vacsoráig pancsoltunk, lubickoltunk. Vacsora után siettünk, mert a napi pecsétmustra után a „Nem adom fel” együttes koncertjén vettünk részt, ami olyan szívhez szóló és megható volt, hogy a szemek még később, az esti ima alatt is könnyesek voltak. Kellemesen elfáradva mentünk tusolni és bújtunk ágyba.

Csütörtökön sem mondtunk csütörtököt. Igencsak elfáradva, de nagy örömmel és még mindig mozgalmasan töltöttük az utolsó napot. Egetverő trambulinozást csaptunk délelőtt, a reggelit követő rövid pihenő után. Emlékeket raktároztunk és ruháinkat is elkezdtük csomagolni. Ebéd után bekeményítettünk, és ellátogattunk a tábor területén található Hadiparkba.

Utána ismét irányba vettük a Balatont, engedve hívásának, és egy utolsót csobbantunk a tóban. A vacsora utáni táborzáró bulira vegyes érzésekkel mentünk, egyrészt fergeteges mulatságban vettünk részt-hasonlóan a nyitó esthez- másrészt tudtuk, hogy másnap már csak a hazaút vár ránk. Sor került a zászló levonására is.

Az altábori gyűlésen kiderült, milyen sok egyéni érmet zsebeltünk be egyéni sportokban.

Visszaérkezéskor megtapsoltuk a szobaszemle díjazottjait is, közben pelét mentettünk a lányok szobájából, nevetés és ijedezés közepette.

Élményekkel telve értünk haza, és már másnap elkezdtünk készülni a következő évi Erzsébet-táborra.

Nyári tábor a Dunakanyarban

Ez a nyár sem telhetett el iskolai tábor nélkül. Iskolánk megalakulása óta minden évben jó hangulatú táborozással kezdjük a nyarat. Célunk ezúttal is hazánk nevezetes tájegységeinek, történelmi és egyházi emlékhelyeinek felkeresése volt. Június végén 60 tanulóval és 7 kísérő nevelővel a Dunakanyarba buszoztunk és ott töltöttünk el egy remek, élményekben bővelkedő hetet. Nagy örömünkre – mint hosszú évek óta – ismét velünk táborozott Kosik Sándor esperes-plébános atya is. Szálláshelyünk a Duna partján fekvő Szobon volt, ahol a lazarista rend Szent László Gimnáziumának kastélykollégiumában és annak egyhektáros parkjában pihenhettünk.

Szombaton reggel a bepakolás után két autóbusszal indultunk útnak. Az odautazás tervezett pihenője közben Vácon a Duna-parton levegőztünk és étkeztünk, majd megtekintettük a székesegyházat, mely korábban régi egyházmegyénk székhelyeként működött. Délután érkeztünk meg szálláshelyünkre, Szobra. Részt vettünk a főtéren található Szent László templomban a szentmisén, ahol tanulóink ministrálással és felolvasással is közreműködtek a liturgiában. Este pedig hagyományosan tábortűzzel nyitottuk meg a tábort és adtunk hálát a szerencsés megérkezésért.

Másnap reggel immár szintén hagyományosan felvontuk a tábori nemzeti lobogót, mely előtt aztán minden este és reggel Sándor atya lelki útmutatása és közös énekszó mellett összegyűltünk a tábori napjaink indítására és zárására.

Vasárnap közösen felkerestük a szobi kálváriát, amelynek dombjáról ráláthattunk hazánk legnagyobb folyójára. Délután a zebegényi szabadstrandon megmártóztunk a Duna hűs vizében.

Hétfőn komppal átkeltünk a Dunán és Esztergomba buszoztunk, ahol megtekintettük a bazilikát, az altemplomban leróttuk kegyeletünket Mindszenty József bíboros sírjánál, majd fellépcsőztünk a kupolába. Onnan csodálatos kilátás nyílt a városra és a hazánkat Szlovákiával összekötő, a háborúban lebombázott, majd az ezredfordulón újjáépített párkányi Duna-hídra. A délután folyamán az esztergomi strandon fürdőzhettünk.

Kedden egésznapos gyalogtúra keretében bejártuk a Dunakanyar feletti hegyeket Zebegénytől Nagymarosig, a tájegység közepében, a Hegyes-tetőn található Julianus barát-kilátóból pedig beláthattuk és megcsodálhattuk a Dunakanyart Szobtól egészen a Szentendrei-sziget északi csúcsáig.

Szerdán a közeli Kuha-tanyán sok-sok háziállat mellett megismerkedtünk Attilával, a termetes vaddisznóval is, majd a falusi turizmus minden igényét kielégítő finomságokat ebédeltünk. Este részt vettünk a már hagyományos éjszakai túrán, amely során ezúttal a folyóparti fák alatt, közvetlenül a Duna vize mellett állhattunk meg és haladtunk el, az éjszakai sötétségben hallgatva a partot lágyan mosó folyóvíz és a fák susogásának hangját. Egy parti tisztáson megállva meggyújtott mécsesek vártak minket, ahol elcsendesedve, Sándor atya lelki vezetésével imádkoztunk és zártuk le a napot.

Csütörtökön a tábor területén szabadprogram keretében sportoltunk, fociztunk, de aki akart, ismét megmártózhatott a zebegényi Duna-part szabadstrandján és megtapasztalhatta, hogy kellemesebbé lett-e a Duna vize az eltelt néhány nap alatt. Délután tanárnőink szervezésében tréfás és szórakozató, az eltelt hét és a tábori élet eseményeit felidéző vetélkedőn vettünk részt, ahol játékos keretek között idézhettük fel a tábor élményeit, emlékeit.

A táborhelyen töltött idő alatt a kastélyparkban a gyerekek kedvükre sportolhattak akár egymás között, akár időnként a felnőttek ellen is. Minden reggel tornával kezdtük a napot, a szobák tisztántartásáról szobaszemlékkel győződtünk meg és mindezekért nagyon szép pontszámokat adhattunk.

A záróesti tábortűz mellett a szobák lakói tréfás műsorokkal emlékeztek vissza az együtt töltött hétre. A szobaszemle-pontozás igen szoros versenyében jutalmaztuk a jól teljesített táborlakókat, értékeltük a tábort, majd gyertyafény és hálaének mellett végleg levontuk a nemzeti zászlót.

 Pénteken élményekkel telve utaztunk haza, miközben a szobi kompátkelés után Visegrádon még megtekintettük Mátyás király reneszánsz kori királyi palotáját is. A hazautazástól és a meleg időjárástól ugyan fáradtan, de nagyon sok szép emlékkel gazdagodva találkozhattunk újra kedves szüleinkkel, családtagjainkkal és elmesélhettük nekik is tábori élményeinket.

Szeretnénk köszönetet mondani Kosik Sándor esperes-plébános atyának, hogy évek óta rendszeresen együtt táborozik velünk, biztosítja lelki programjainkat és erősíti táborunk hitéleti hátterét.

Hálásan köszönjük a kiskunmajsai Római Katolikus Egyházközségnek és iskolánknak anyagi támogatását, mellyel hozzájárultak a résztvevő gyermekek részvételi díjának csökkentéséhez és a tábori programok színesítéséhez.

A Szent Gellért Katolikus Általános Iskola táboroztató tanárai:

Kerpits Miklós, Kocsis Éva, Horváth Andrea, Kis Judit,

 Horváth Tibor, Sipos Zsolt és Patyi László

Nyári Tábor – Dunakanyar

Szeretettel hívunk táborozni a Dunakanyarba!
Szálláshelyünk közvetlenül a Duna partján, Szob kisvárosban lesz, ahol 4, 6 és 8 ágyas szobákban pihenhetünk.
Táborozásunk során lehetőség nyílik a szabadidő változatos eltöltésére a tábori füves focipályán, a kastélyparkban, valamint a nyitó- és záróesti tábortűz körül is.

Autóbuszos kirándulásunkon megcsodálhatjuk Esztergom panorámáját és megtekintjük az esztergomi bazilikát,
Visegrádon pedig ellátogatunk Mátyás király reneszánsz-kori királyi palotájába.
Márianosztrára
sétálva a Kuha-tanyán étkezünk és pihenünk meg, majd megtekintjük az egymás mellé épült pálos templomot és börtönmúzeumot, este erdei kisvasúton utazunk vissza szálláshelyünkre.
A remélt nyári melegben jólesően fürdőzhetünk Esztergom és Zebegény strandjain.
Gyalogtúra keretében barangolunk a Dunakanyarra néző, csodálatos kilátást nyújtó hegyekben, de természetesen a mindig titokzatos és izgalmakban bővelkedő éjszakai túra sem maradhat el!

Kísérő nevelőitek Kocsis Éva, Kis Judit, Horváth Andrea, Horváth Tibor, Sipos Zsolt, Kerpits Miklós és Patyi László lesznek.
Lelki életünk gazdagításában Kosik Sándor esperes-plébános atya és Benes Roland káplán atya lesz segítségünkre.
Táborunk részvételi díja
egyházközségünk 100 000 Ft (tanulónként 2000 Ft) összegű támogatásának és
intézményünk
anyagi hozzájárulásának is köszönhetően
29 500 Ft/tanuló,

amely tartalmazza az autóbuszos oda-visszautazás, az ágyneműs szállás, a napi háromszori étkezés, strandolás, kirándulások és belépődíjak teljes költségét.
Ha jönni szeretnél, mielőbb jelentkezz,
hogy „biztos helyed” legyen az autóbuszokon, melyeket a jelentkezések sorrendjében „töltünk meg”!
Részvételi szándékodat május 20-ig – legalább 10000 Ft előleg befizetésével – a szórólapról levágható jelentkezési lapon jelezd, melyet kitöltve a táborszervezőknek adj át!
A teljes összeg befizetési határideje június 10.
Ha még nem kaptál szórólapot a táborról, jelentkezz a táborszervezőknél!
A szórólap itt letölthető!