Óvoda építés 2020.07.30.
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Óvoda
Óvoda építés 2020.07.30.
Építtető: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Tábori Hírmondó 5.szám
Úgy elröpült ez a hét, mint a szél szárnyára kapott buborék
Július 3-án izgalmas és fergeteges nappal zárta kapuit az Erzsébet tábor három csoportja.
Sportoltunk, vetélkedtünk, hogy „ki mit tud” igazán megmutathatta a mai délelőttön, mert az időjárás előrejelzés miatt táborozóink félve attól, hogy ebéd után „nem léphetnek majd pályára”, a reggelit követően mérték össze erejüket és tudásukat, tehetségüket. Köszönjünk Zsolti bácsinak és Andi néninek, hogy a legkisebbek számára is leküzdhető akadályokat „gördítettek” elénk. Éva néni pedig tucatszám készítette a csillámtetoválásokat. Nemcsak lányoknak!
Délután végre mindannyian ízelítőt kaphattunk a nyár egyik legfinomabb gyümölcséből, bár nagy meglepetésünkre kiderült, hogy az egyik táborozó társunk egyáltalán NEM SZERETI A DINNYÉT! Erre mondják, hogy a kivétel bizony erősíti a szabályt.
A futó felhők elől hol bemenekültünk, hol meg direkt kigurítottuk a labdákat az árkád alól, hogy nyomós indokunk legyen ki-kiszaladgálni értük és közben élvezni a frissítő záport.
Amikor aztán ismét előbújt a nap, jöhetett a meglepetés program. Egyik táborozó testvérpárunk édesanyja óriás buborékfújó eszközöket küldött a táborozó csoportoknak. Nagy volt a forgalom, lótás-futás a program helyszínek között, hiszen a dekupázsolást is sokan ki szerették volna próbálni, és még egy, meg csak még egy, csak egy utolsó ajándékozni valót elkészíteni. Miközben persze a tábori moziba is jó lett volna bekukkantani.
És anya, apa természetesen nyugodtan várhatott a kapuban, mert egy utolsó kiadós ugrálással a trambulintól is búcsút kellett venni egy időre.
Fáradtan, de élményekben, új barátokkal gazdagodva zártuk “mini” táboraikat, abban a reményben, hogy jövőre újra, ugyanitt, vagy Zánkán, esetleg Fonyódligeten ismét együtt táborozhatunk.
Nagyon szépen köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványunak ezt a felejthetetlen hetet.
És hálásak vagyunk mindenkinek, aki “hivatalból” vagy önként hozta, vitte, vette, letöltötte, nyomtatta kitöltötte, aláírta, szkennelte és újból feltöltötte, telefonon leegyeztette, fotózta, kitakarította, fel- és letörölte, fertőtlenítette…, s ki tudná mind felsorolni azt sok-sok segítséget és támogatást, amit a hét során kaptunk táboraink sikeres megvalósításához.
Aprófalva nevében Hédi és Éva néni, a Majsai pandák nevében Zsóka és Margitka néni, a Nagytesók nevében pedig Melinda és Andi néni
Tábori Hírmondó 4. szám
Csak tiszta forrásból meríts!
Kissé viharosan indult a táborélet csütörtökön. Dörgött és villámlott rendesen! Ám, mivel nem csak csupán turistaként, hanem zarándokként is készültünk Szentkútra, vállalva az út “viszontagságait” – a mellettünk elviharzó kamionok és buszok nemcsak a Dottónk esővédő oldalfalait csapták az égig, de az úttestre hullott esővizet ránk is. Természetesen ezen inkább nagyokat derültünk, mint bánkódunk volna s mire Szentkútra értünk az ég is kitisztult.
A délelőttöt lelki elcsendesedéssel töltöttük, megpihentünk a Szűzanya lábainál.. Ivanics Zoltán iskolalelkész atyánk szentmisét mutatott be nekünk a kegytemplomban. Sarlós Boldogasszony ünnepének – a Szűzanya Erzsébetnél tett látogatása kapcsán beszél a találkozás öröméről, és szélt arról is, hogy mennyire hiányoztunk egymásnak az elmúlt három hónap alatt. Milyen jó újra találkozni, együtt lenni a barátainkkal.
Ebéd után a táborozók birtokba vették a pálos kolostorhoz és kegyhelyhez tartozó hatalmas ligetes és szabad területeket. Aprófalva lakói közül többen órákon át “játszottak” a forrásból továbbcsordogáló kispatak mentén, mások a kegyhely árkádjai vagy egy-egy árnyas fa alatt beszélgettek, tollasoztak, labdáztak és természetesen hatalmas méta csatákat vívtak egymással.
Uzsonna idejére hazaérkezett a rendház házfőnöke Barnabás atya is, aki beszélt nekünk Boldog Özsébről, az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes rend alapításáról. És biztatott minket, hogy jöjjünk máskor is.
Mindenki kedvenc dottója, amely több száz gyermeket séta- vonatoztatott a héten díjtalanul, többek között a mi táborozóinkat is, és amit ezúton szeretnénk megköszönni városunk Polgármesteri Hivatalának és alpolgármester asszonyának, időben begördült értünk és hazaszállította fáradt “vándorainkat”.
Hogy elrepült a hét! Holnap bezár az Erzsébet tábor.
A “zarándok” táborozók nevében Margitka néni
Tábori Hírmondó 3. szám
A körmönfonás nem is olyan körmönfont dolog!
A szerda reggel a tábori élet klasszikus harmadik napjára jellemző, “had aludjak még egy kicsit, még reggelizni sem bírok, ma ugye nem megyünk sehová és nem csinálunk semmit” hangulatban indult, ám hála a Konecsni György Művelődési Központ vezetőjének Vadkerti Rita néninek és lelkes szakember csapatának pillanatok alatt életre keltek a táborlakók.
Kiskunmajsa legrégibb épületének bemutatása mellett ugyanis helytörténeti vetélkedővel, kézműves foglalkozásokkal vártak minket a Tájház munkatársai. Csodaszép karkötők, hajdíszek és nyakbavalók kerültek ki a fürge ujjak közül. Nagyon szépen köszönjük a nagylelkű felajánlást.
A vetélkedők fogós kérdéseinek megfejtésében elvesztett energiát némi szénhidrát bevitellel – Balaton Bummal pótoltuk., mondván, ha már lubickolni nem tudunk benne, legalább élvezzünk belőle valamit!
Mivel igen tüzesen kezdett ránk sütni a déli nap sugara, a visszagyalogolás hallatára csoportjainkon ismét úrrá lett az a bizonyos “harmadik napi” tompultság. Ám a Polgármesteri hivatal “mentésünkre” küldte a Dottót, így a bolognai spagetti sem hűlt ki, időben begördültünk a finom ebédre.
Már a “táborhelyünkön” várt az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány munkatársa, aki helyszíni szemlét tartott a csoportjainknál. Rengeteg életképet készített és úgy tűnt nagyon elégedett azzal, amit tapasztalt. (Pedig mi csak ebédeltünk, majd “csendes pihentünk”!)
Délután a táborozók legbátrabbjait ötfős csoportokban, szigorú biztonsági szabályok betartása mellett várta Balog Sanyi bácsi és a templomtorony, míg tériszonnyal küzdők vagy kevésbé bátrak a táborban nemezeléssel, pillangókés tündérek készítésével múlatták az időt. És természetesen a mai nap sem múlhatott el hűsítő jégkrém és trambulin nélkül.
A holnap délelőttje a csendé lesz, hiszen Szentkútra megyünk a Pálos atyákhoz, de délután számunkra új, valójában régi és hagyományos népi labdajátékokat is kipróbálhatunk.
A táborozók nevében Margitka néni
