Tábori Hírmondó 5.szám

Úgy elröpült ez a hét, mint a szél szárnyára kapott buborék

Július 3-án izgalmas és fergeteges nappal zárta kapuit az Erzsébet tábor három csoportja.

Sportoltunk, vetélkedtünk, hogy „ki mit tud” igazán megmutathatta a mai délelőttön, mert az időjárás előrejelzés miatt táborozóink félve attól, hogy ebéd után „nem léphetnek majd pályára”, a reggelit követően mérték össze erejüket és tudásukat, tehetségüket. Köszönjünk Zsolti bácsinak és Andi néninek, hogy a legkisebbek számára is leküzdhető akadályokat „gördítettek” elénk. Éva néni pedig tucatszám készítette a csillámtetoválásokat. Nemcsak lányoknak!

Délután végre mindannyian ízelítőt kaphattunk a nyár egyik legfinomabb gyümölcséből, bár nagy meglepetésünkre kiderült, hogy az egyik táborozó társunk egyáltalán NEM SZERETI A DINNYÉT! Erre mondják, hogy a kivétel bizony erősíti a szabályt.

A futó felhők elől hol bemenekültünk, hol meg direkt kigurítottuk a labdákat az árkád alól, hogy nyomós indokunk legyen ki-kiszaladgálni értük és közben élvezni a frissítő záport.

Amikor aztán ismét előbújt a nap, jöhetett a meglepetés program. Egyik táborozó testvérpárunk édesanyja óriás buborékfújó eszközöket küldött a táborozó csoportoknak. Nagy volt a forgalom, lótás-futás a program helyszínek között, hiszen a dekupázsolást is sokan ki szerették volna próbálni, és még egy, meg csak még egy, csak egy utolsó ajándékozni valót elkészíteni. Miközben persze a tábori moziba is jó lett volna bekukkantani.

És anya, apa természetesen nyugodtan várhatott a kapuban, mert egy utolsó kiadós ugrálással a trambulintól is búcsút kellett venni egy időre.

Fáradtan, de élményekben, új barátokkal gazdagodva zártuk “mini” táboraikat, abban a reményben, hogy jövőre újra, ugyanitt, vagy Zánkán, esetleg Fonyódligeten ismét együtt táborozhatunk.

Nagyon szépen köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványunak ezt a felejthetetlen hetet.

És hálásak vagyunk mindenkinek, aki “hivatalból” vagy önként hozta, vitte, vette, letöltötte, nyomtatta kitöltötte, aláírta, szkennelte és újból feltöltötte, telefonon leegyeztette, fotózta, kitakarította, fel- és letörölte, fertőtlenítette…, s ki tudná mind felsorolni azt sok-sok segítséget és támogatást, amit a hét során kaptunk táboraink sikeres megvalósításához.

 

Aprófalva nevében Hédi és Éva néni, a Majsai pandák nevében Zsóka és Margitka néni, a Nagytesók nevében pedig Melinda és Andi néni