Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 1. szám/nap
Augusztus 2-án ismét lelkes gyermekzsivaj töltötte be iskolánkat, elstartolt intézményünk második napközis tábori turnusa. A 49 alsó tagozatos, zömében első-második osztályos kisdiákra egy izgalmas, élményekkel teli kalandtábor vár a hét során.
Az első nap délelőttjén a biztonságunkat szolgáló kötelező “oktatások” és előadások mellett jutott idő a közös mozgásra, csapatépítő játékokra, kulcstartó fonásra és természetesen a megunhatatlan trambulinozásra is. Ebédidőben fogadtuk az Erzsébet Alapítvány munkatársát, aki ellenőrző látogatást tett nálunk.
Ebéd után a városszéli Csordajárás irányába vettük az utunkat, hogy végre a saját szemünkkel is lássuk településünk új látványosságát a közelmúltban átadott ökotanyát.
Mivel már többször láttunk tehenet, nem úgy, mint ama elhíresült Mehemed, ezért nem is merészkedtünk túlságosan a közelükbe! Sándor Imre és kedves családja jóvoltából azonban a kiscsikó simogatásából és a lovaglásból annál inkább kivettük a részünket. Az ürgés tanösvényen továbbhaladva természeti kincseinkkel ismerkedtünk, de a fürge kis állatokkal nem találkoztunk, mert benn lapultak hűvös földalatti járataikban. Kellemesen elfáradtunk a közel két kilométeres túrában.
Holnap kalandjainkat a “vízen és a levegőben” folytatjuk tovább, hiszen makói Maros Kalandpartra utazunk, hogy a fák lombkoronái között sétálhassunk, drótkötélpályán átcsúszhassunk a folyó felett, és, igaz csak trambulinon, lentről felfelé rugaszkodva, és nem fentről lefelé ugorva, de egy kicsit bungee-jumpingoljunk. A kalandpályáról már nem is beszélve!
Kérjük, hogy az előzetes tájékoztatóban szereplő öltözéket, kullancsriasztót, fényvédőkrémet, sapkát/kalapot, esetleg napszemüveget és plédet, esőkabátot J, valamint némi jégkrémre való költőpénzt mindenki hozzon magával.
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
A Tábor összeköt
Két év után végre ismét ottalvós nyári élménytáborban vehettünk részt a Balatonnál.
A Zánkai Erzsébet-tábor felújított szálláshelyekkel, új közösségi terekkel és mosdókkal, klimatizált modern étteremmel, bőséges és finom ételekkel, puha homokkal feltöltött vízparttal, nagyszerű koncertekkel, látványos nyitó és tűzijátékkal záró búcsúesttel kényeztetett minket egy héten át.
A programok közül néhányra már indulás előtt regisztrálhattunk, így nem kellett aggódnunk, hogy lemaradunk a sárkányhajókról, lézerharcról, íjászatról, túráról. Az évek óta megszokott bemutatók mellett, kutyabemutató, Hősök napja, kézműves foglalkozások stb., reggelente alkalmunk nyílt arra is, hogy az ország különböző pontjairól érkezett katolikus iskolák csoportjaival együtt szentmisével indítsuk a napot. Megtanultunk zsonglőrködni, sétahajóztunk, vicces fizika előadáson, elsősegélynyújtó foglalkozáson, csapatépítő programokon vettünk részt és természetesen fürödtünk és fürödtünk, amikor csak lehetett.
Felsorolni sem lehet azt a sok-sok élményt, amelyben 82 fős csapatunknak része volt július 4 – 9 között Zánkán.
Köszönetet szeretnénk mondani mindenkinek, aki a táborozási lehetőséget számunkra biztosította, szervezte és különös képen azoknak, akik a táborozás alatt a gyermekekre vigyáztak, gondoskodtak róluk.
Táboroztunk, élveztük, elfáradtunk, de visszavágyunk. Viszontlátásra Zánka jövőre!
A táborozó gyermekek és kollégák nevében Ancsa Margit intézményvezető – helyettes
Tábori Hírmondó 5. szám/nap
Táborzáró nap
A szokatlanul hűs reggeli időjárás ellenére, talán a tegnapi kalandok okozta fáradságtól, talán az elválás miatt érzett szomorúságtól szokatlanul csendesen indult a nap. Volt, akinek még reggelizni se volt kedve.
Ám Éva néninek és segítőinek hála akadálypálya épült az udvaron és kísérő pedagógusaink egy fergeteges hangulatú “Majsatlont” rendeztek a táborozóknak. Az alaposan megéhezett versenyzőket a mindenki által oly kedvelt bolognai spagetti várta ebédre.
Feszes programunk volt délután is, hiszen Sanyi bácsi a “majsai” toronyőr, csak ma délután tudott minket a templomunk csúcsáig felvezetni. Mivel nagyon ügyeltünk a biztonsági szabályok betartására és csak ötösével léptünk az erkélyre, bizony türelemmel ki kellett mindenkinek várnia, hogy sorra kerüljön. Emiatt majdnem lekéstük a nagy közös fagyizást, ahol már senki se bánta, hogy újra várakoznia kell. Kellő mennyiségű szénhidrát bevitele után felpezsdült a csapat és táborzárásig tombolt a “trambuli”.
Iskolánk 70 másik diákjával együtt a Pandabanda 13 tanulója vasárnap reggel Zánkára indul, így számukra még csak most kezdődnek a kalandok igazán!
A helyben táborzáró nyolcvan gyermek közül sokakra új kísérő tanár nénik vezetésével új élmények és programok várnak majd augusztus első hetében.
A viszontlátásig mindenkinek jó pihenést, a Zánkára utazóinknak pedig kellemes nyaralást kívánunk.
Élmény volt együtt táborozni!
Ancsa Margit
Apró Dominika
Czakóné Csukonyi Anita
Csótiné Korda Éva
Fisiné Bera Mónika
Horváth Hedvig
Kapus Diána Rebeka
Laszák Andrea
Tóthné Pusoma Etelka
Tábori Hírmondó 4. szám/nap
Lovas kalandjaink a nagy pusztán
A bőséges reggeli után (ugyan nem hamuban, de frissen sült) pogácsával és egyéb finomságokkal teli hátizsákokkal Bugac felé vettük az irányt. A Karikás csárdánál már vártak ránk a lovas kocsik. A pusztán át vezető közel másfél kilométeres utunk során megértettük, hogy Petőfi Sándor miért csodálta és szerette annyira ezt a végtelen rónaságot.
A Pásztormúzeum előtti vén tölgyfák árnyékában vertünk tanyát. Ám alighogy kiteregettük a plédjeinket és falatozni kezdtünk, a legelésző ménes is úgy döntött, hogy a napsütés elől hűvösebb helyre vonul, gondolván sok jó ember és sok jó ló kishelyen is elfér, békésen behúzódtak ők is a fák alá! Szerencsére a segítségül hívott csikós két ostorcsettintésére “szó nélkül” megindultak az istállók felé, hogy aztán különböző látványos ügyességi feladatok teljesítésével bizonyítsák, milyen összhangban dolgozik ló és lovasa. Azért kissé féltettük Dominika nénit, amikor a csikós legény jól “körbecsapkodta” a karikás ostorával!
Végre méltó környezetet találtunk az Erzsébet-pólós csoportképeink elkészítéséhez is. És természetesen végig jártuk a tanösvényeket, a Pásztormúzeumot és élveztük a természet adta szabadságot.
Hazafelé, félig szunyókálva a buszon döbbentünk csak rá igazán, hogy holnap lesz az utolsó napunk.
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
Tábori Hírmondó 3. szám/nap
Itthon vagyunk otthon!
Tarts meg a rendet és a rend megtart téged. Ma megtapasztaltuk azt is, hogy ha őrizzük hagyományainkat, azok is őriznek, a szó szoros értelmében is táplálnak minket.
Jó volt itthon maradni, tájházunk vendégeinek lenni. A táborlakók legapróbbjait városunk jóvoltából Dottó vitte és hozta, a “nagyok” (3 – 4. osztályosok) gyalogtúrában tették meg a távot. Elmondásuk szerint hazafelé volt a “keményebb” menet, mert miután belakmároztak a finom kenyérlángosból, plusz súlyt kellett visszacipelniük. Szeretnénk köszönetet mondani a Tájház munkatársainak a tárlatvezetésekért, a “körmönfont” feladatokért és Bettike néninek, aki a forró kemence mellett töltötte a napját a kedvünkért, a hűsítő limonádéért, és a frissensült illatos lángosért.
Mivel a toronyba technikai okok miatt csak pénteken mehetünk fel, a táborban maradók játékkal, dekorációs díszek készítésével, gitározással, a csapatzászlók befejezésével és pihenéssel töltötték a napot. Feltöltődtünk a holnapi pusztai kalandra.
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
Tábori Hírmondó 2. szám/nap
“Forró pillanatok” az ópusztaszeri Öko Élményparkban
Reggeli és az úti elemózsia csomagok felvételezése után a táborlakók autóbuszokra szálltak és a tavalyi elégedettségi kérdőívekben javaslatként igen előkelő helyen végzett Csillagösvény Labirintus felé vették útjukat.
Nagy örömünkre (és szerencsénkre) a park közepén álló nádfedeles jurtában “szállásolhattuk el” magunkat, és gyermeknek, felnőttnek egyaránt hűsítő élmény volt megtapasztalni azt, hogy az eleink által évszázadokon át használt természet adta tetőfedő anyag milyen jól véd minket a forró napsütéstől.
De kánikula ide vagy oda, hála az időnkét érkező frissítő szellőnek, “egy-két” centi vastagságú naptejjel, sapkákkal és bőséges folyadékkal felfegyverkezve csak elindultunk Csaba királyfi jelképes csillagösvényén.
A nap hőse Dia néni volt, aki pihenő nélkül két csapatot is végigvezetett az útvesztőben. Természetesen minden játékot és kalandparki elemet kipróbáltunk. Többször is. Csuda jó napunk volt.
Az egészségünk érdekében a tervezettnél egy órával korábban indultunk haza. Itthon vártak ránk hűs csoportszobáink, ahol megpihenhettünk. A nap utolsó órájára, mindenki visszanyerte az erejét, így zárásig tovább folyt a játék az udvaron.
Holnap, azok számára, akik a mai napon netán fáztak volna, befűtjük a Tájház kemencéjét! Bettike nénivel ugyanis kenyérlángost fogunk sütni. Múzeumpedagógiai foglalkozás és néprajzi vetélkedő, dédszüleink játékai és egyéb “körmönfont” dolgok várnak még a táborozókra.
Az időjósok szerint csütörtökre enyhülni fog a meleg, így reményeink szerint a bugaci csikósok is jobb kedvvel hajtják majd ki a ménest az érkezésünkre. Izgatottan várjuk mindkét napot.
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
