Lelkes pedagógusaink szervező és aktív közreműködő munkájának hála 93 tanuló önfeledt nyári kikapcsolódását és aktív pihenését biztosítottuk helyben maradós napközi és zánkai ottalvós táborozások keretében.

Bár kifogtuk az elmúlt évszázad legforróbb hetét (június 29 – július 3.), alsó tagozatsaink „Mária kis kertje” – nyári napközis hittantáborának fergeteges hangulatát és sikerét még az extrém hőség sem tudta csorbítani.

31 fő 1–3. évfolyamos kisdiák és 2 fő 6. évfolyamos „TESÓ”, mint segítő itthon, iskolánkban „nyaralt”. A hétfőtől péntekig tartó programok során a hittan tábor résztvevői megismerkedtek Mária életének eseményeivel, erényeivel, jelképéivel, s miközben közösséget építettek, együtt imádkoztak, énekeltek, alkottak és játszottak, sok hasznos dolgot fedeztek fel önmagukról és az őket körülvevő teremtett és épített világról.

A hét első napján Ft. Vincze Attila atya áldásával indult a tábor. Bárhová is vezetett az utunk, büszkén vonultunk lobogónk és zászlóink alatt, megvallva és hirdetve azt, hogy kihez, kikhez tartozunk. Kedden a dottózás és a Tájház felfedezése hozott „izzasztó”, mégis izgalmas és tartalmas pillanatokat. A gyerekek kipróbálhatták a régi eszközöket, népi játékokat, megtapasztalták a hagyományok és önfenntartás fontosságát, megtanultak körmön – fonni. Délután iskolánk vastag hűs falai, légkondicionált termei, jégbehűtött dinnye, kézművesfoglalkozások, önfeledt bobocar száguldás és léghoki segítette táborozóinkat a hőség túlélésében. Szerdán a plébánián tettünk látogatást, délután pedig házi mozi keretében, pattogatott kukorica és limonádé kortyolgatása mellett a Dávid bibliai animációs musical film közös megtekintése segítette a gyerekeket abban, hogy megértsék: a valódi erő a hitből fakad.

A hét csúcspontja mindannyiunk számára a Szentkúti kegyhelyen töltött csütörtöki nap volt. Tábori lobogónk alatt „zarándokként” énekelve érkeztünk meg Szűzanyánk lábához, és imádságos szeretettel köszöntöttük Őt a templom csendjében. Találkoztunk Csaba atyával, hallottunk az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend történetéről.

A kegyhely teljesen magával ragadta a gyermekeket, hosszasan figyelték a forrás vizét, a „patakban” úszó teknősöket és vízisiklókat, miközben megtapasztalták, milyen az, amikor a természet is imára hív.

Az Úrangyalát a szabadtéri oltárnál végeztük, majd közös pizzázás, és közösségépítő játékok következett. A gyerekek ágakból hidakat és kunyhókat építettek, vagy egy plédre heveredve komoly beszélgetésekbe merültek, miközben az egyik TESÓ szép hajfonatokat készített a lányoknak.  A nap végén fáradtan, maszatosan, néhány méhecske csípés élményével és szentkút hűs vizének fájdalomcsillapító erejének megtapasztalásával gazdagodva, lelkileg feltöltődve tértünk haza.

Pénteken délelőtt a helyi rendőrőrs jóvoltából közlekedésbiztonsági foglalkozáson vettek részt a táborozók. A csendespihenő után hétértékelő táborzárú nagygyűlést és közös háladást tartottunk a mi kis lourdes-i Szűz Máriánk szobrunk előtt. Öröm volt hallani a gyermekek őszinte visszajelzéseit arról, hogy mi mindent visznek majd magukkal a hét során megtapasztalt értékekből, élményekből. Táborunk utolsó óráit, hála az enyhülő hőségnek udvari forgataggal, játékkal, trambulinozással, óriás buborékfújó versennyel zártuk.

Az ötnapos tábor során Bővízné Csontos Márta, Horváth Hedvig, Molnárné Ábrahám Zsófia és Ancsa Margit gondoskodott arról, hogy a 33 „első” táborozó a fárasztó tanév után kiviruljon „Mária kis kertjében”, és növekedjék hitben és kedvességben Isten és az emberek színe előtt.

Hétfő:

Kedd:

Szerda:

Csütörtök:

Péntek:

Tábori Hírmondó IV. évf. 5.szám

A tábor utolsó napja mindig hatalmas forgataggal zárul. Ám mielőtt a tetőfokára hágott volna a hangulat, néhány percre elcsendesedtek a lakói.

Leültünk egy kicsit Szűzanyánk lába elé, hogy megköszönjük Neki egész heti “pótanyai” gondoskodását és megkértük, hogy vigye a hálánkat az Úr Jézus elé.

Aztán még utoljára belevetettük magunkat a tábori élet sűrűjébe, mindenki igyekezett még egy utolsót trambulinozni, befejezni a félbehagyott kézműves alkotásokat, még egy utolsó emléket begyűjteni.

“Apróságaink” délelőtt különböző sportágakban, (pingpong, tollas, fekvőtámasz, guggolás, célba dobás) mérték össze a tudásukat, az “Angolnák” pedig riport és naplókészítés segítségével foglalták össze a héten tanultakat és élményeket. Még búcsúdalt is énekeltek! És végre valahára ők is sorra kerültek a vágó- és domborító gépnél, miután egész héten maguk elé engedték a ” sárga kiscsibéket”.

Pellikán Erika néni az “utolsó ebédünkre” is nagyon finomat készíttetett ám, rántott husit rizibizivel. Ezúton köszönjük neki a sok-sok gyerekszájnak való finomságot.

A tábort hagyományainkhoz híven hatalmas buborékfújással zártuk. A messze illanó szappanbuborékok jelezték, hogy elszállt a hét, véget ért az idei napközis táborunk is.

“Alig, hogy belejöttünk, és már zárunk is? Én nem bírok várni egy évig!” – búcsúztak szomorúan a kis táborlakók. Igen, soká lesz még a következő nyár, de így legalább megmarad a varázs, az új élmények utáni vágyakozás.

Köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány támogatását. Ígérjük, hogy ha pályázataival a jövőben is lehetőséget biztosít táborok szervezésére, a mi pályázatainkra biztosan számíthatnak. Hiszen, ahogy az Alapítvány helyszíni látogatást végzett munkatársa nálunk jártakor
megjegyezte: “Látom, hogy itt nem gyermekmegőrzés folyik, hanem valódi élménytábor zajlik!”

Megköszönve iskolánk tábor ideje alatt szolgálatot teljesítő technikai, irodai és pénzügyi munkatársainak segítségét, ugyanazzal a mondattal köszönünk el mi is, mint a zánkaiak:

“Jövőre veletek ugyanitt!”

A nyári szünet hátra lévő részére jó pihenést kíván a táboroztatók csapata:

Ancsa Margit
Apró Dominika
Bánné Csontos Ágnes
Csikós Szilvia
Horváth Andrea Anita
Kapus Diána Rebeka
Rádóczi Ákos
és Tóth Lajos

Tábori Hírmondó IV. évf. 3.szám

A mai nap komoly kihívások elé állította a táborlakókat. Ráadásul nem is a sport területén elsősorban.

Az angolos csapat tagjai ugyanis elhatározták, hogy a mai napon senkivel sem hajlandók magyar nyelven kommunikálni, még az “Apróságokkal” is. Ha kellett kézzel-lábbal értették meg magukat a kicsikkel. Sok derűs pillanatnak lehettünk tanúi. Még szerencse, hogy Erika néni beszél angolul, így a várva várt délutáni szappanöntéses programjuk viszonylag gördülékenyen haladt. Egy kellemes és vidám angolos játszóház erejéig a nyelvtanulás előtt álló harmadikosok vállalkozó kedvű tagjai is belekóstolhattak idegen nyelvi, játékos szituációkba.

A kicsik “sárga”altábora a nagy aszfaltrajz kihívás teljesítésével múlatta a délelőttöt. Alkotócsoportokban dolgozva un. élőképes aszfaltrajzot kellett készíteniük. Olyan alkotást kértünk tőlük, melyet egy mese vagy egy szép emlék ihletett, és a rajzokat úgy kellett elkészíteniük, hogy a végén saját testi valóságukban is beletudjanak helyezkedni az általuk ábrázolt jelenetbe. Természetesen Lali bácsit is komoly kihívás elé állította, hogy drón hiányában hogyan is örökítse meg a különleges produktumokat.

A finom csirkecomb és törtburgonya elfogyasztása után, mint ahogy az általában a tábor középső napjának a közepén lenni szokott, kissé elpilledtek a táborozók, így a csendes pihenő után kénytelenek voltunk egy kis szénhidráttal, jégkrémmel felturbózni a csapatot. A kicsiknek a kézműves foglalkozások mellett maradt idejük a bobocar folyosó-rallit szervezni, labdázni, trambulinozni, csak úgy kicsit a barátokkal üldögélni, az új társasjátékokat kipróbálni.

Holnap vizes napunk lesz, de reméljük, hogy nem az égből hullik ránk. Az egész napot a strandon fogjuk tölteni. A fürdőruháját, úszónadrágját senki se felejtse otthon!

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit