Apróságok élménytábora – Napközi Erzsébet-tábor 2022.
1. nap: Erzsébet nyakkendők a Szent Erzsébet oltáron
2022. június 25-én végre elkezdődött az alsósaink által úgy várt itthon maradós tábor. 60, köztük közel 50 elsős és másodikos kisgyermekkel és 6 lelkes pedagógus közreműködésével vágtunk az élményekben gazdag hétnek.
A “beléptetéssel” járó nem túl izgalmas adminisztrációs teendők után finom kakaó várta a táborozókat, majd Andi néni jóvoltából aerobikkal melegítettünk be a csapatépítő játékokhoz.
10 óra körül átsétáltunk a templomunkba, ahol Vincze Attila plébános atya várt minket, hogy egy rövid kis áhítat keretében megáldja az összetartozásunkat jelképező Erzsébet táboros nyakkendőinket. Attila atya jóvoltából nemcsak a Szent Erzsébet oltáron elhelyezett kendőinkre hullott bőven a “frissítő” szenteltvíz, hanem a táborozók fejére is, mindenki nagy örömére. Volt, aki még ráadást is kért.
A finom ebéd után csendes pihenő következett, ami azért valljuk be, nem mindenhol sikeredett annyira csendesre, de legalább hűsöltünk egy keveset. A nagyobbak belevetették magukat az új sláger, a Ligretto kártyajáték rejtelmeibe, az elsősök pedig igyekeztek megbirkózni a jelenléti ív aláírásával.
A délutáni foglalkozások idejére vendégünk érkezett, a támogató Alapítvány munkatársa tett helyszíni látogatást és ellenőrzést táborunkban. Úgy tapasztaltuk, hogy nagyon elégedetten kattintgatta a “fényképezőgépét”! Volt is mit fotóznia, hiszen két műhelyben is folyt a munka. Dia és Dominika nénikkel zsenília drótból készültek élethű tarantulák és kevésbé rémisztő, igazán szépséges “lányos” kiegészítők kerültek az ügyes kis gyermek kezek közül. A másik helyszínen pedig újrahasznosítva a reggeli után megmentett papírtányérokat készültek dekupázsolt kínálók, legyezők. Laci bácsi egész délután irányította az iskola hosszú folyosóján villogó fényekkel száguldó önműködő kisautókat és ugráló bottokkal közlekedő gyalogosokat, míg Ági néni a trambulinoknál vigyázott a meglehetősen virgonc táborozókra.
A délután fénypontja a közös dinnyézés volt. És igen! A kivétel erősíti a szabályt. Egyetlen kis táborlakó kivételével mindenki jóízűen lakmározott a nyár egyik legfinomabb gyümölcséből.
Holnap Ópusztaszerre kirándulunk, ahol új élmények várnak majd ránk.
A táborozók nevében Margitka néni
Felsőseink zánkai Erzsébet tábora
2022 június 26. és július 1.
Az elmúlt évek alatt az Erzsébet Táborok táboroztatási program komplex rendszerré fejlődött, lehetőséget biztosítva arra, hogy gyermekek ezrei, köztük iskolánk tanulói is szinte minden nyáron élményekben gazdag hetet tölthessenek a Balaton partján.
Az ökumené jegyében nemzeti és keresztény értékek átadására ebben az évben különösen nagy figyelmet fordított az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány, hiszen az idén először egyházi hetet is szerveztek a nyári Élménytáborok második turnusában.
43 településről, 60 tanulónk jóvoltából Kiskunmajsáról is, római katolikus, görögkatolikus és református felekezetű iskolákból, valamint határon túli egyházi iskolákból (Felvidék, Vajdaság, Erdély) érkeztek gyermekek a kísérőikkel, hogy az iskolai kereteken kívül, de a keresztény értékeket megélve és megtartva tapasztalhassák meg az összetartozás élményét.
A hagyományos és közkedvelt programelemek, Hősök Napja, tudományos, digitális és érzékenyítő foglalkozások, cirkuszi és színházi előadások, nyitó és záró estek, könnyűzenei koncertek, éjszakai túrák, sárkány- és sétahajózás, mellett számos lelki program igyekezett elősegíteni az Istennel és az egyházzal való közösségünk megélését a tábori környezetben.
Annak ellenére, hogy a hullámzó Balaton miatt a mi sárkányhajóink sajnos nem futhattak ki a kikötőből, az exatlon pályát se adták még át a táborozásunkig, az éjszakai túránkat pedig elmosta a zivatar, rengeteg élményben volt részünk és cseppet sem unatkoztunk a hét során.
Köszönhetően az extrém melegnek minden nap megmártóztunk a Balaton hűs habjaiban, színjátszottunk, kincset kerestünk, ásványokkal és a modern zenei műfajokkal ismerkedtünk, táncoltunk, énekeltünk és „buliztunk”.
Június 28-án, kedden este a tábor összes résztvevője együtt imádkozott Kiss-Rigó László és Balog Zoltán püspök urakkal.
Nagy örömünkre diákjaink Zánkán is megcsillantották tehetségüket és aranyérmekkel tértek haza. A tábori pingpong bajnokságon a „vaníliák” színeiben Pellikán Lia és Balog Zalán első – első, míg Vadkerti-Tóth Levente második helyezést értek el.
Köszönjük az Alapítvány és kísérő nevelőink, Török Melinda, Csikós Szilva, Csillagné Koncz Andrea, Laszák Andrea és Apró Dominika lelkes munkáját. Jövőre visszavárnak minket.
A táborozók nevében Ancsa Margit, kísérő pedagógus
Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 5. szám/nap
Kalandjaink utolsó napja is elérkezett. Nem végre, hanem sajnos!
Ahogy már lenni szokott a csapat péntek reggel a legcsendesebb. A táborértékelő beszélgetésekből azonban tudjuk, hogy nemcsak a fáradtság, de az elválás miatt is.
Ma a hagyományos táborzáró programok vártak a gyerekekre. A délelőttöt tábori olimpiával, exatlonnal múlattuk. Rendhagyó módon a lányok csapata mérkőzött a fiúk csapata ellen. Bizonyítandó, hogy “többet ésszel, mint erővel”, száraz sífutásban a lányok alaposan lekörözték a fiúkat, de az “autó sportban” a fiúk jeleskedtek.
A pályázati támogatásból vásárolt “bobók” akkora népszerűségnek örvendtek, hogy a sportverseny után a gyerekek az iskola hosszú folyosóin délig folytatták tovább a “száguldozást”. Főleg miután rájöttek, hogy az önjáró kis járművek rejtett lámpái a szivárvány minden színében kezdenek világítani, ha a kellő haladási sebességre sikerül kapcsolniuk.
A megfáradt “olimpikonokat” hatalmas jégkrémezés várta.
Délután több lehetőség közül választhattak a gyerekek. Kézműveskedés, játszótér és erőnléti park, záró trambulinozás várt a gyerekekre.
Miután a táborértékelőn minden csoport osztozott azon a véleményen, hogy nagyszerű élményekkel gazdagodtunk, balesetek és konfliktusok nélkül, barátságban töltöttük a mögöttünk álló napokat, minden táborozót csokival jutalmaztunk.
Mivel senkin sem mutatkoztak az életünket másfél éve keserítő járvány jelei, kisebb csoportokban ugyan, de megkockáztattunk egy-egy búcsú ölelést, hiszen a szeretet nem árt, hanem gyógyít!
Ahogy a nyár rohamléptekben szalad előlünk, úgy peregtek le tábori napjaink is. Próbáltuk lassítani, húzni még egy kicsit, de úgy elszállt ez a hét, hogy észre se vettük. De sebaj! Jövőre is lesznek táborok, és a táborozók ötletei alapján, már azt is tervezgetjük, hogy milyen kalandok, programok várnak majd a gyerekekre.
Köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány nagylelkű pályázati támogatását.
Tóthné Kovács Zsuzsanna igazgató néninek, hogy bizalommal vállalt értünk minden kötelezettséget, igyekeztünk azt maximálisan teljesíteni, élvezni!
Hálásak vagyunk iskolánk minden segítő technikai munkatársának az értünk végzett háttérmunkájukért, Pelikán Erikának és csapatának táborozóink bőséges, finom ételekkel való kényeztetéséért, és Mostoha Elek bácsinak is a gyerekek, legyen az Ópusztaszer, Bugac, Zánka, Makó vagy Szentkút, biztonságos utaztatásáért.
Erzsébet táboraink most egy rövid időre bezárják kapuikat, de jövő nyáron mindenkit visszavárunk! Nagy szeretettel
Ancsa Margit
Bartha Istvánné
Paálné Tóth Irén Rozália
Kapus Diána Rebeka
Apró Dominika
Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 4. szám/nap
Ma megtapasztaltuk, hogy vannak helyek, ahol “a föld és az ég összeér”.
Nem azért, mert hegyen jártuk és ujjunk hegyével csiklandoztuk a felhők orrát, nem is azért, mert a szó szoros értelmében leszakadt ránk az ég, olyan hatalmas zivatarban volt részünk. Egyszerűen csak azért, mert Pálosszentkúton jártunk.
A nyitó csoportképet követő közösségépítő ügyességi játékunknak hamar végét szabták a nagy hirtelenjében fölénk tornyosuló felhők és futásnak eredve kerestünk menedéket a templomban.
A délelőttöt Szűzanyánk oltalma alatt töltöttük, imádkoztunk, énekeltünk, aztán rajzoltunk egy kicsit, beszélgettünk, kulcstartót és barátságkarkötőt készítettünk. Míg kint csapkodtak körülöttünk a villámok, mi teljes biztonságban voltunk az Úr Jézus közelében.
Az égzengésre összerezzenő kisebbek megnyugtatására még természetismereti foglalkozást is tartottunk a fény és a hang terjedési sebességéről.
Délben “volt” negyedikeseink előimádkozásával elmondtuk az úrangyalát, majd Barnabás atya mesélt nekünk Remete Szent Pálról, Boldog Özsébről és a pálos rendről. Beszélgettünk a csend megteremtésének és megtartásának fontosságáról, értékéről is. A záró énekünk kicsit vérszegényre sikeredett, de az étkezés előtti imánk annál lelkesebb és hangosabb volt, melyet hallva Barnabás atya meg is állapította, hogy valóban éhesek vagyunk.
A pizza-ebédből bőségesen jutott mindenkinek, volt aki háromszor állt sorba.
Ebéd után aztán végre becserkészhettük a szent helyet, amely nemcsak madárbarát, ahogy a táblák hirdetik, de sáska, pióca, béka, mókus, amit az elsősök rókának véltek, és ki tudja még hány féle növény és állat(ka) barátja.
Olyan hely, ahol tökéletes harmóniában él az ember a természettel. Nemcsak a kis patakban csobog tiszta víz, de a hit élő forrása is fakad, ha egy kicsit mélyebbre “ásunk” önmagunkban és a felesleges dolgokat kitakarítjuk az útjából.
Szomorúan tájékoztatunk mindenkit, hogy holnap lesz az utolsó tábori napunk, de tartogatunk még néhány meglepetést a tarsolyunkban!
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 3. szám/nap
Ma a Jonathermál Gyógy – és Élményfürdőben múlattuk az időt. De még milyen jól!
Makk egészségesek lévén természetesen az élménymedencéket és vízi csúszdaparkot rohamoztuk meg.
Szerencsére a még úszni nem tudó táborozóink számára is számtalan csobbanási nyílt a nap során, a biztos úszok pedig fáradhatatlanul rótták az “anakonda” és más vízi “szörnyek” lépcsőt egy újabb és újabb száguldás élményéért.
Az igazi, sokak szerint meglehetősen viharos tengeri hangulatot keltő, majd egy méteres hullámokkal “tajtékzó” medencét is nagyon élveztük.
A strandon ebédeltünk. Volt, aki bármennyire is megéhezett, és bármennyire is a gyerekek nagy kedvencét tálalták elénk, csak nem tudott megbirkózni az óriási adag bolognai spagettivel. Bár lehet, hogy csupán az volt az oka, hogy kivételesen mindenki megette a levest és egyszerűen nem maradt már elegendő hely odabent.
Sokan úgy gondolták, hogy az Erzsébet Alapítvány támogatásából beszerzett “vízi nudlik” bajvívásra és lovagi tornára valók, ám a sorverseny során rájöttek, hogy hány féle játékra alkalmasak még ezek az egyszerű eszközök.
A tónál rendezett vízi csapatépítő játék ötletét Zánkáról hozták leendő ötödikeseink, s bár a kisebbek először nem túl lelkesen keltek fel az asztaloktól, végén nem akarták abbahagyni a játékot.
Ahogy mondani szokás, a víz kiszívott belőlünk minden erőt! Nagyon hálásak vagyunk városunk támogatásának, hogy a mindenki által annyira kedvelt Dottóval vitt és hozott minket a strandról. Hazaérve a fáradt táborozók egyszerűen csak lehuppantak az iskola elé és addig fel sem keltek onnan, amíg értük nem jöttek.
A holnapi nap egy kicsit csendesebb helyre utazunk és a napot Szentkúton töltjük. Sajnos az időjárás előrejelzést látva réteges öltözködést javasolunk mindenkinek, mert hideget és esőt jósolnak. Mi meg abban bízunk, hogy bár eddig valahányszor a kegyhelyre indultunk, tényleg mindig nagy zuhéval indult a reggel, de égi közbenjáró Édesanyánk jóvoltából végül ragyogó napsütésben tölthettük a napunkat. Tehát a jelmondatunk holnapra: “Pakold be az esőkabátodat és a többit bízd a Jóistenre!”
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 2. szám/nap
Táborozóink a mai napon a Makón kalandoztak. A szó szoros értelemében egy azon időben voltak vízen és a levegőben, hiszen, (tekintettel a gyerekek súlyára) a Maros felett tandemcsúszást hajtottak végre, a trambulin asztalokon bungee-jumpingoltak, azaz gumikötelek segítségével ugráltak és teljesítették az ügyességi pályát is.
Nagyon sokat fejlődtek önismeretből, mert megtapasztalták, hogy sokkal bátrabbak, mint ahogy azt korábban önmagukról gondolták, képesek legyőzni (valós vagy félt) félelmeiket, és átérezték annak fontosságát is, hogy a nehéz helyzetekben nemcsak arra van szükségünk, hogy a biztonsági kötelekbe kapaszkodjunk, hanem arra is, hogy a társunkat és egymást szorosan átkarolva támogassuk egymást a kihívások leküzdésében.
Őszintén szólva elég sok időt igénybe vett a biztonsági felszerelés fel/le öltögetése, és még annál is több időbe telt, míg a trambulinozásban sorra kerültünk, de megérte! Még jégkrémezni is majdnem elfelejtettünk.
A Lombkorona sétányig is vissza szinte már futottunk, mert sajnos indulnunk kellett haza. Ide jövőre mindenféleképpen szeretnénk visszatérni és eldöntöttük, hogy akkor a sétányon fogunk kezdeni és ott időzünk majd többet. Nagyon elfáradtunk, de fantasztikusan jó élményekkel gazdagodtunk.
Holnap pedig végre vízbe csobbanunk, hiszen vár ránk a strand. Az egész napot a majsai termál fürdőben töltjük majd, úgy hogy mindenki a helyhez méltó öltözékben és felszereléssel érkezzék, és senki se jöjjön “téli kabátban vagy hótaposó csizmában”!
Fényvédőkrémet, sapkát/kalapot, esetleg úszószemüveget, plédet, vízi játékokat, valamint némi jégkrémre való költőpénzt mindenki hozzon magával. A Dottó fél négykor röpít majd minket haza.
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
