Itthon vagyunk otthon!

Tarts meg a rendet és a rend megtart téged. Ma megtapasztaltuk azt is, hogy ha őrizzük hagyományainkat, azok is őriznek, a szó szoros értelmében is táplálnak minket.

Jó volt itthon maradni, tájházunk vendégeinek lenni. A táborlakók legapróbbjait városunk jóvoltából Dottó vitte és hozta, a “nagyok” (3 – 4. osztályosok) gyalogtúrában tették meg a távot. Elmondásuk szerint hazafelé volt a “keményebb” menet, mert miután belakmároztak a finom kenyérlángosból, plusz súlyt kellett visszacipelniük. Szeretnénk köszönetet mondani a Tájház munkatársainak a tárlatvezetésekért, a “körmönfont” feladatokért és Bettike néninek, aki a forró kemence mellett töltötte a napját a kedvünkért, a hűsítő limonádéért, és a frissensült illatos lángosért.

Mivel a toronyba technikai okok miatt csak pénteken mehetünk fel, a táborban maradók játékkal, dekorációs díszek készítésével, gitározással, a csapatzászlók befejezésével és pihenéssel töltötték a napot. Feltöltődtünk a holnapi pusztai kalandra.

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

A mai napon megnyitotta kapuit a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Óvoda Napközis Erzsébet Táborainak első turnusa, amely 80 gyermeknek kínál felejthetetlen “itthoni” nyaralást.

A regisztráció után mindenkit várt a finom kalács és kakaó, majd egy kis bemelegítő táncos mozgás után a táborozók biztonsága érdekében a csoportok a hétre vonatkozó óvó-védő szabályokat sajátították el és virológiai edukációs foglalkozáson is részt vettek.

Délelőtt lehetőségünk nyílt arra is, hogy a hangszerek királynőjével megismerkedjünk és Laci bácsi jóvoltából a kulisszák, azaz az orgonaszekrény mögé is bepillanthassunk, ne csak halljuk, de lássuk is, hogyan működik az orgona.

A finom ebéd és csendes pihenő után önfeledt játék és természetesen kézműveskedés várt a gyerekekre, hogy senki se térjen haza “kerti tündérek” és pillangók nélkül.

Talán sokan egyetértenek abban, hogy a nap egyik legüdítőbb pillanata a délutáni dinnyézés volt.

Mindannyian alaposan, de kellemesen elfáradtunk a nap végére.

Holnap újabb kalandok várnak ránk, hiszen Ópusztaszerre utazunk és a napot a Csillagösvény Labirintus Öko Élményparkban töltjük majd.

Kérjük, hogy kullancsriasztót, fényvédőkrémet, sapkát/kalapot, esetleg napszemüveget és plédet, esőkabátot J és némi jégkrémre való költőpénzt mindenki hozzon magával.

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

Úgy elröpült ez a hét, mint a szél szárnyára kapott buborék

Július 3-án izgalmas és fergeteges nappal zárta kapuit az Erzsébet tábor három csoportja.

Sportoltunk, vetélkedtünk, hogy „ki mit tud” igazán megmutathatta a mai délelőttön, mert az időjárás előrejelzés miatt táborozóink félve attól, hogy ebéd után „nem léphetnek majd pályára”, a reggelit követően mérték össze erejüket és tudásukat, tehetségüket. Köszönjünk Zsolti bácsinak és Andi néninek, hogy a legkisebbek számára is leküzdhető akadályokat „gördítettek” elénk. Éva néni pedig tucatszám készítette a csillámtetoválásokat. Nemcsak lányoknak!

Délután végre mindannyian ízelítőt kaphattunk a nyár egyik legfinomabb gyümölcséből, bár nagy meglepetésünkre kiderült, hogy az egyik táborozó társunk egyáltalán NEM SZERETI A DINNYÉT! Erre mondják, hogy a kivétel bizony erősíti a szabályt.

A futó felhők elől hol bemenekültünk, hol meg direkt kigurítottuk a labdákat az árkád alól, hogy nyomós indokunk legyen ki-kiszaladgálni értük és közben élvezni a frissítő záport.

Amikor aztán ismét előbújt a nap, jöhetett a meglepetés program. Egyik táborozó testvérpárunk édesanyja óriás buborékfújó eszközöket küldött a táborozó csoportoknak. Nagy volt a forgalom, lótás-futás a program helyszínek között, hiszen a dekupázsolást is sokan ki szerették volna próbálni, és még egy, meg csak még egy, csak egy utolsó ajándékozni valót elkészíteni. Miközben persze a tábori moziba is jó lett volna bekukkantani.

És anya, apa természetesen nyugodtan várhatott a kapuban, mert egy utolsó kiadós ugrálással a trambulintól is búcsút kellett venni egy időre.

Fáradtan, de élményekben, új barátokkal gazdagodva zártuk “mini” táboraikat, abban a reményben, hogy jövőre újra, ugyanitt, vagy Zánkán, esetleg Fonyódligeten ismét együtt táborozhatunk.

Nagyon szépen köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványunak ezt a felejthetetlen hetet.

És hálásak vagyunk mindenkinek, aki “hivatalból” vagy önként hozta, vitte, vette, letöltötte, nyomtatta kitöltötte, aláírta, szkennelte és újból feltöltötte, telefonon leegyeztette, fotózta, kitakarította, fel- és letörölte, fertőtlenítette…, s ki tudná mind felsorolni azt sok-sok segítséget és támogatást, amit a hét során kaptunk táboraink sikeres megvalósításához.

Aprófalva nevében Hédi és Éva néni, a Majsai pandák nevében Zsóka és Margitka néni, a Nagytesók nevében pedig Melinda és Andi néni