Népmese napja a Szent Gellért Katolikus Óvodában!
Szeptember 30. Benedek Elek születésének napja a Magyar Népmese napja.
„ Erdő, mező, hegy völgy, falu…minden mesél itt”
Egész hetünket átölelte a Népmese világnapja, különböző helyszíneken. Mesekuckó várta a gyermekeket, majd a népmese szoba – volt ott minden… a király trónja, a Csillagszemű juhász furulyája, az Élet vize, az arany tojást tojó tyúkocska, és arany tojásai, a Varázstó, az ördög három hajszála, mesék szereplői. A Városi Könyvtár meghívásának köszönhetően a gyermekek megismerkedhetett a mesék világával. Kömpöcön folytatódott a mesés kaland. A Halacska, Méhecske, Bárány, Lepke és Maci csoportos gyermekek utaztak ki Dottoval. Első állomásunk a Márton gyűjteményes ház , ahol a „szegény asszony” házát ismerhettük meg. Kis udvarán körbe ülve a Rátóti csikótojás meséjét hallgathatták meg a gyerekek, majd hamuba sült pogácsát kóstoltak. Utunkat tovább folytatva, meglátogattuk a templomot, „óperenciás tengert”, az üveghegyet”, és az „ezüst erdőt”. A mese végén a „sárga hintóra” várva, élményekkel gazdagodva zakatoltunk vissza az óvodába. Pénteken a hét zárásaként az óvó nénik a Só című mesét dramatizálták el, ami nagy sikert aratott. A mese után az udvaron közös tánc házzal zártuk a hetet.
Óvodapedagógusok
„Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele…. őszi népdalunktól volt hangos ma reggel a dottó, s a város.
Iskolánk 2.b osztálya, s óvodánk Bárány csoportja látogatást tett a kiskunmajsai Váradi Pincénél. A reggeli hűvös idő ellenére a gyerekek nagy lelkesedéssel készülődtek a kirándulásra. A helyszínen a Pince borásza tartott egy kis eligazítást, s bemutatót. Előadásából megtudhattuk, hogy mi is az a lopó vagy a csumiszló. A gyerekek két csoportra oszlottak, kipróbálhatták a szőlő szüretelését, darálását, préselését, majd betekintést nyertek a pincébe is, ahol további érdekességeket tudhattak meg. A szőlőmunkálatok végén a gyerekek megkóstolták saját munkájuk gyümölcsét, a mustot is.
Sok élménnyel, tudástól csillogó szemmel, s maszatos kezekkel érkeztünk vissza az intézményekbe.
Edlichné Fekete Piroska, Lakatos Jenőné,
Váradiné Lódri Katalin
pedagógusok
Névadó szentünkre emlékeztünk
Szent Gellért vértanú napja szeptember 24 – én van. Iskolánkban 2023. szeptember 22 – én tartottuk meg emléknapját.
A reggeli szentmisén sikerült az ünnepre hangolni a bensőnket is. Idén is történt temetőlátogatás, mindkét helyen küldöttségileg megemlékeztünk iskolánk alapítóiról és egykori tanárairól.
A délelőtt gyorsan eltelt, mindenki izgalommal készült a délutáni bálra. Szebbnél szebb dekorációkkal, ízléses terítésekkel, ínycsiklandozó nassolni valókkal telt meg minden terem. Igazgató néni kedves szavakkal értékelte mindenki igyekezetét. Sokat táncoltunk ezen a
délutánon, mindenkinek jó kedve kerekedett. Szabadtéri rendezvény lévén, nagyon örültünk, hogy kint tölthettük a délutánt, a sportpálya kellő teret engedett a vigalomnak. Sok elballagott diákunkat is köszönthettük, ami mindig jólesik nekünk, hiszen a kötődésüket bizonyítja.
Köszönjük ezt a délutánt mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult az eredményes lebonyolításhoz.
Török Melinda
diákönkormányzatot patronáló tanár
Táborzáró forgatag
Tábori Hírmondó IV. évf. 5.szám
A tábor utolsó napja mindig hatalmas forgataggal zárul. Ám mielőtt a tetőfokára hágott volna a hangulat, néhány percre elcsendesedtek a lakói.
Leültünk egy kicsit Szűzanyánk lába elé, hogy megköszönjük Neki egész heti “pótanyai” gondoskodását és megkértük, hogy vigye a hálánkat az Úr Jézus elé.
Aztán még utoljára belevetettük magunkat a tábori élet sűrűjébe, mindenki igyekezett még egy utolsót trambulinozni, befejezni a félbehagyott kézműves alkotásokat, még egy utolsó emléket begyűjteni.
“Apróságaink” délelőtt különböző sportágakban, (pingpong, tollas, fekvőtámasz, guggolás, célba dobás) mérték össze a tudásukat, az “Angolnák” pedig riport és naplókészítés segítségével foglalták össze a héten tanultakat és élményeket. Még búcsúdalt is énekeltek! És végre valahára ők is sorra kerültek a vágó- és domborító gépnél, miután egész héten maguk elé engedték a ” sárga kiscsibéket”.
Pellikán Erika néni az “utolsó ebédünkre” is nagyon finomat készíttetett ám, rántott husit rizibizivel. Ezúton köszönjük neki a sok-sok gyerekszájnak való finomságot.
A tábort hagyományainkhoz híven hatalmas buborékfújással zártuk. A messze illanó szappanbuborékok jelezték, hogy elszállt a hét, véget ért az idei napközis táborunk is.
“Alig, hogy belejöttünk, és már zárunk is? Én nem bírok várni egy évig!” – búcsúztak szomorúan a kis táborlakók. Igen, soká lesz még a következő nyár, de így legalább megmarad a varázs, az új élmények utáni vágyakozás.
Köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány támogatását. Ígérjük, hogy ha pályázataival a jövőben is lehetőséget biztosít táborok szervezésére, a mi pályázatainkra biztosan számíthatnak. Hiszen, ahogy az Alapítvány helyszíni látogatást végzett munkatársa nálunk jártakor
megjegyezte: “Látom, hogy itt nem gyermekmegőrzés folyik, hanem valódi élménytábor zajlik!”
Megköszönve iskolánk tábor ideje alatt szolgálatot teljesítő technikai, irodai és pénzügyi munkatársainak segítségét, ugyanazzal a mondattal köszönünk el mi is, mint a zánkaiak:
“Jövőre veletek ugyanitt!”
A nyári szünet hátra lévő részére jó pihenést kíván a táboroztatók csapata:
Ancsa Margit
Apró Dominika
Bánné Csontos Ágnes
Csikós Szilvia
Horváth Andrea Anita
Kapus Diána Rebeka
Rádóczi Ákos
és Tóth Lajos