“Jaj, úgy élvezem én a strandot…” főleg, ha kiskunmajsai!
Tábori Hírmondó IV. évf. 4.szám
Nyári tábort szervezni fürdés nélkül lehet ugyan, de nem érdemes. Hiszen strandolni, vízicsúszdázni, “hullámlovagolni”, homokvárat építeni, fürdőruhában bolognai spagettit majszolni az egyik legjobb dolog, ami egy táborozóval történhet a hét során.
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy városunknak ilyen nagyszerű fürdője van, és köszönjük, hogy majsaiként kedvezményesen vehették igénybe kistáborozóink.
Az egyik medencéből ki, a másikba be. Fel a lépcsőkön, le a csúszdán. Kifogyhatatlan energiával, újból és ismét, megunhatatlanul. Mi, tanár nénik, már a csúszások számlálásába és látványába is belefáradtunk.
A gyerekek pihentetése érdekében vizes sport és ügyességi versenyt, közösségépítő játékot szerveztünk a számukra, de a strand játszóeszközeit is kipróbálták a gyerekek.
Igazán remek napunk volt, s csak a dottón hazafelé tartva döbbentünk rá, hogy holnap lesz a táborunk utolsó napja.
A táborozók és táboroztatók nevében Margitka néni
A kihívások napja
Tábori Hírmondó IV. évf. 3.szám
A mai nap komoly kihívások elé állította a táborlakókat. Ráadásul nem is a sport területén elsősorban.
Az angolos csapat tagjai ugyanis elhatározták, hogy a mai napon senkivel sem hajlandók magyar nyelven kommunikálni, még az “Apróságokkal” is. Ha kellett kézzel-lábbal értették meg magukat a kicsikkel. Sok derűs pillanatnak lehettünk tanúi. Még szerencse, hogy Erika néni beszél angolul, így a várva várt délutáni szappanöntéses programjuk viszonylag gördülékenyen haladt. Egy kellemes és vidám angolos játszóház erejéig a nyelvtanulás előtt álló harmadikosok vállalkozó kedvű tagjai is belekóstolhattak idegen nyelvi, játékos szituációkba.
A kicsik “sárga”altábora a nagy aszfaltrajz kihívás teljesítésével múlatta a délelőttöt. Alkotócsoportokban dolgozva un. élőképes aszfaltrajzot kellett készíteniük. Olyan alkotást kértünk tőlük, melyet egy mese vagy egy szép emlék ihletett, és a rajzokat úgy kellett elkészíteniük, hogy a végén saját testi valóságukban is beletudjanak helyezkedni az általuk ábrázolt jelenetbe. Természetesen Lali bácsit is komoly kihívás elé állította, hogy drón hiányában hogyan is örökítse meg a különleges produktumokat.
A finom csirkecomb és törtburgonya elfogyasztása után, mint ahogy az általában a tábor középső napjának a közepén lenni szokott, kissé elpilledtek a táborozók, így a csendes pihenő után kénytelenek voltunk egy kis szénhidráttal, jégkrémmel felturbózni a csapatot. A kicsiknek a kézműves foglalkozások mellett maradt idejük a bobocar folyosó-rallit szervezni, labdázni, trambulinozni, csak úgy kicsit a barátokkal üldögélni, az új társasjátékokat kipróbálni.
Holnap vizes napunk lesz, de reméljük, hogy nem az égből hullik ránk. Az egész napot a strandon fogjuk tölteni. A fürdőruháját, úszónadrágját senki se felejtse otthon!
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
Kalandparti kalandjaink
“Ha lúd, legyen kövér!” – Ha tábor, akkor legyen, dupla, avagy mi nem engedünk a nyolcvanból
Tábori Hírmondó IV. évf. 1.szám
Az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány által kiírt pályázatok kedvezményezettjeként intézményünk immár négy éve napközis táborokat is szervez, hogy a legkisebbek is részesei lehessenek ennek a felejthetetlen kalandokat és kikapcsolódást nyújtó közösségi élménynek.
80 kisdiák, köztük néhány Zánkán edzett kék karszalagos “táborfüggő”, két altáborban, vatikáni színekben, már ami az összetartozásunkat jelző sárga – fehér baseball sapkákat illeti, megkezdte egyhetes táborozását a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola falai között.
A reggeli és a szokásos tábornyitással járó feladatok teljesítése után a fehér színben pompázó “Majsai angolnák” csapata Szilvike néni segítségével nagyon gyorsan angolra hangolódott. Az egész napos “kemény” szellemi munkát csak az ebéd, egy kis trambulinozás és crafting szakította meg. Ám mielőtt
mindenki mély sajnálattal gondolna rájuk, jelezzük, hogy széles mosollyal az arcukon viselték a szünidei tanulás okozta fáradalmakat, és hatalmas nevetések, csábító “munkazaj” szűrődött ki a nyelvi teremből egész nap.
A jókedvüket a sárga sapkát hordó “Apróságok” sem felejtették ám otthon. Andi néni jóvoltából ejtőernyős játékot játszottak, csatakiáltást tanultak és annyit trambulinoztak amennyi csak belefért az időbe és az erejükbe.
A finom ebéd, gulyásleves és tejbegríz, után egy kis pihenés következett, majd jött a nap fénypontja a szappanöntés. Forgószínpad szerűen a csapat egyik fele Ákos bácsi segítségével visszarepült a múltba és megismerkedett a szappankészítés ősi népi fortélyaival, míg a többiek Ancsáné Kis Erika
segítségével és útmutatásai mellett gyönyörűségesebbnél gyönyörűségesebb szappanokat készítettek. Aztán cseréltek a csoportok. Mindenki nagy boldogságára az elkészült szappanokat a nap végén hazavihették a gyerekek. Nagy örömmel hallgattuk a kis alkotókat, amint lelkendezve mesélték: “én az
anyukámnak…, én a mamámnak adom…, én magamnak szeretném!”
Gyorsan elrepült az első nap. Holnap nagy kalandok várnak ránk, hiszen a
Maros Kalandpartra kirándulunk és bejárjuk Lombkoronasétányt is.
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit.
