A Tábor összeköt
Két év után végre ismét ottalvós nyári élménytáborban vehettünk részt a Balatonnál.
A Zánkai Erzsébet-tábor felújított szálláshelyekkel, új közösségi terekkel és mosdókkal, klimatizált modern étteremmel, bőséges és finom ételekkel, puha homokkal feltöltött vízparttal, nagyszerű koncertekkel, látványos nyitó és tűzijátékkal záró búcsúesttel kényeztetett minket egy héten át.
A programok közül néhányra már indulás előtt regisztrálhattunk, így nem kellett aggódnunk, hogy lemaradunk a sárkányhajókról, lézerharcról, íjászatról, túráról. Az évek óta megszokott bemutatók mellett, kutyabemutató, Hősök napja, kézműves foglalkozások stb., reggelente alkalmunk nyílt arra is, hogy az ország különböző pontjairól érkezett katolikus iskolák csoportjaival együtt szentmisével indítsuk a napot. Megtanultunk zsonglőrködni, sétahajóztunk, vicces fizika előadáson, elsősegélynyújtó foglalkozáson, csapatépítő programokon vettünk részt és természetesen fürödtünk és fürödtünk, amikor csak lehetett.
Felsorolni sem lehet azt a sok-sok élményt, amelyben 82 fős csapatunknak része volt július 4 – 9 között Zánkán.
Köszönetet szeretnénk mondani mindenkinek, aki a táborozási lehetőséget számunkra biztosította, szervezte és különös képen azoknak, akik a táborozás alatt a gyermekekre vigyáztak, gondoskodtak róluk.
Táboroztunk, élveztük, elfáradtunk, de visszavágyunk. Viszontlátásra Zánka jövőre!
A táborozó gyermekek és kollégák nevében Ancsa Margit intézményvezető – helyettes
Spirit Tánc Sport Egyesület és a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola örömtánca
Kiskunmajsán, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola táncos növendékei egy vidám produkcióval zárták a tanévet. Az online tanítás nehézségei ellenére is a gyerekek lelkesen készültek, hogy ezt az egész iskolát megmozgató táncot bemutathassák. Ez a megmozdulás csak a kezdete a 2021. október 30-án megrendezésre kerülő Spirit Kupa Országos Ranglista táncverseny monumentális megnyitójának.
Tábori Hírmondó 5. szám/nap
Táborzáró nap
A szokatlanul hűs reggeli időjárás ellenére, talán a tegnapi kalandok okozta fáradságtól, talán az elválás miatt érzett szomorúságtól szokatlanul csendesen indult a nap. Volt, akinek még reggelizni se volt kedve.
Ám Éva néninek és segítőinek hála akadálypálya épült az udvaron és kísérő pedagógusaink egy fergeteges hangulatú “Majsatlont” rendeztek a táborozóknak. Az alaposan megéhezett versenyzőket a mindenki által oly kedvelt bolognai spagetti várta ebédre.
Feszes programunk volt délután is, hiszen Sanyi bácsi a “majsai” toronyőr, csak ma délután tudott minket a templomunk csúcsáig felvezetni. Mivel nagyon ügyeltünk a biztonsági szabályok betartására és csak ötösével léptünk az erkélyre, bizony türelemmel ki kellett mindenkinek várnia, hogy sorra kerüljön. Emiatt majdnem lekéstük a nagy közös fagyizást, ahol már senki se bánta, hogy újra várakoznia kell. Kellő mennyiségű szénhidrát bevitele után felpezsdült a csapat és táborzárásig tombolt a “trambuli”.
Iskolánk 70 másik diákjával együtt a Pandabanda 13 tanulója vasárnap reggel Zánkára indul, így számukra még csak most kezdődnek a kalandok igazán!
A helyben táborzáró nyolcvan gyermek közül sokakra új kísérő tanár nénik vezetésével új élmények és programok várnak majd augusztus első hetében.
A viszontlátásig mindenkinek jó pihenést, a Zánkára utazóinknak pedig kellemes nyaralást kívánunk.
Élmény volt együtt táborozni!
Ancsa Margit
Apró Dominika
Czakóné Csukonyi Anita
Csótiné Korda Éva
Fisiné Bera Mónika
Horváth Hedvig
Kapus Diána Rebeka
Laszák Andrea
Tóthné Pusoma Etelka
Tábori Hírmondó 4. szám/nap
Lovas kalandjaink a nagy pusztán
A bőséges reggeli után (ugyan nem hamuban, de frissen sült) pogácsával és egyéb finomságokkal teli hátizsákokkal Bugac felé vettük az irányt. A Karikás csárdánál már vártak ránk a lovas kocsik. A pusztán át vezető közel másfél kilométeres utunk során megértettük, hogy Petőfi Sándor miért csodálta és szerette annyira ezt a végtelen rónaságot.
A Pásztormúzeum előtti vén tölgyfák árnyékában vertünk tanyát. Ám alighogy kiteregettük a plédjeinket és falatozni kezdtünk, a legelésző ménes is úgy döntött, hogy a napsütés elől hűvösebb helyre vonul, gondolván sok jó ember és sok jó ló kishelyen is elfér, békésen behúzódtak ők is a fák alá! Szerencsére a segítségül hívott csikós két ostorcsettintésére “szó nélkül” megindultak az istállók felé, hogy aztán különböző látványos ügyességi feladatok teljesítésével bizonyítsák, milyen összhangban dolgozik ló és lovasa. Azért kissé féltettük Dominika nénit, amikor a csikós legény jól “körbecsapkodta” a karikás ostorával!
Végre méltó környezetet találtunk az Erzsébet-pólós csoportképeink elkészítéséhez is. És természetesen végig jártuk a tanösvényeket, a Pásztormúzeumot és élveztük a természet adta szabadságot.
Hazafelé, félig szunyókálva a buszon döbbentünk csak rá igazán, hogy holnap lesz az utolsó napunk.
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
