Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 4. szám/nap
Ma megtapasztaltuk, hogy vannak helyek, ahol “a föld és az ég összeér”.
Nem azért, mert hegyen jártuk és ujjunk hegyével csiklandoztuk a felhők orrát, nem is azért, mert a szó szoros értelmében leszakadt ránk az ég, olyan hatalmas zivatarban volt részünk. Egyszerűen csak azért, mert Pálosszentkúton jártunk.
A nyitó csoportképet követő közösségépítő ügyességi játékunknak hamar végét szabták a nagy hirtelenjében fölénk tornyosuló felhők és futásnak eredve kerestünk menedéket a templomban.
A délelőttöt Szűzanyánk oltalma alatt töltöttük, imádkoztunk, énekeltünk, aztán rajzoltunk egy kicsit, beszélgettünk, kulcstartót és barátságkarkötőt készítettünk. Míg kint csapkodtak körülöttünk a villámok, mi teljes biztonságban voltunk az Úr Jézus közelében.
Az égzengésre összerezzenő kisebbek megnyugtatására még természetismereti foglalkozást is tartottunk a fény és a hang terjedési sebességéről.
Délben “volt” negyedikeseink előimádkozásával elmondtuk az úrangyalát, majd Barnabás atya mesélt nekünk Remete Szent Pálról, Boldog Özsébről és a pálos rendről. Beszélgettünk a csend megteremtésének és megtartásának fontosságáról, értékéről is. A záró énekünk kicsit vérszegényre sikeredett, de az étkezés előtti imánk annál lelkesebb és hangosabb volt, melyet hallva Barnabás atya meg is állapította, hogy valóban éhesek vagyunk.
A pizza-ebédből bőségesen jutott mindenkinek, volt aki háromszor állt sorba.
Ebéd után aztán végre becserkészhettük a szent helyet, amely nemcsak madárbarát, ahogy a táblák hirdetik, de sáska, pióca, béka, mókus, amit az elsősök rókának véltek, és ki tudja még hány féle növény és állat(ka) barátja.
Olyan hely, ahol tökéletes harmóniában él az ember a természettel. Nemcsak a kis patakban csobog tiszta víz, de a hit élő forrása is fakad, ha egy kicsit mélyebbre “ásunk” önmagunkban és a felesleges dolgokat kitakarítjuk az útjából.
Szomorúan tájékoztatunk mindenkit, hogy holnap lesz az utolsó tábori napunk, de tartogatunk még néhány meglepetést a tarsolyunkban!
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 3. szám/nap
Ma a Jonathermál Gyógy – és Élményfürdőben múlattuk az időt. De még milyen jól!
Makk egészségesek lévén természetesen az élménymedencéket és vízi csúszdaparkot rohamoztuk meg.
Szerencsére a még úszni nem tudó táborozóink számára is számtalan csobbanási nyílt a nap során, a biztos úszok pedig fáradhatatlanul rótták az “anakonda” és más vízi “szörnyek” lépcsőt egy újabb és újabb száguldás élményéért.
Az igazi, sokak szerint meglehetősen viharos tengeri hangulatot keltő, majd egy méteres hullámokkal “tajtékzó” medencét is nagyon élveztük.
A strandon ebédeltünk. Volt, aki bármennyire is megéhezett, és bármennyire is a gyerekek nagy kedvencét tálalták elénk, csak nem tudott megbirkózni az óriási adag bolognai spagettivel. Bár lehet, hogy csupán az volt az oka, hogy kivételesen mindenki megette a levest és egyszerűen nem maradt már elegendő hely odabent.
Sokan úgy gondolták, hogy az Erzsébet Alapítvány támogatásából beszerzett “vízi nudlik” bajvívásra és lovagi tornára valók, ám a sorverseny során rájöttek, hogy hány féle játékra alkalmasak még ezek az egyszerű eszközök.
A tónál rendezett vízi csapatépítő játék ötletét Zánkáról hozták leendő ötödikeseink, s bár a kisebbek először nem túl lelkesen keltek fel az asztaloktól, végén nem akarták abbahagyni a játékot.
Ahogy mondani szokás, a víz kiszívott belőlünk minden erőt! Nagyon hálásak vagyunk városunk támogatásának, hogy a mindenki által annyira kedvelt Dottóval vitt és hozott minket a strandról. Hazaérve a fáradt táborozók egyszerűen csak lehuppantak az iskola elé és addig fel sem keltek onnan, amíg értük nem jöttek.
A holnapi nap egy kicsit csendesebb helyre utazunk és a napot Szentkúton töltjük. Sajnos az időjárás előrejelzést látva réteges öltözködést javasolunk mindenkinek, mert hideget és esőt jósolnak. Mi meg abban bízunk, hogy bár eddig valahányszor a kegyhelyre indultunk, tényleg mindig nagy zuhéval indult a reggel, de égi közbenjáró Édesanyánk jóvoltából végül ragyogó napsütésben tölthettük a napunkat. Tehát a jelmondatunk holnapra: “Pakold be az esőkabátodat és a többit bízd a Jóistenre!”
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 2. szám/nap
Táborozóink a mai napon a Makón kalandoztak. A szó szoros értelemében egy azon időben voltak vízen és a levegőben, hiszen, (tekintettel a gyerekek súlyára) a Maros felett tandemcsúszást hajtottak végre, a trambulin asztalokon bungee-jumpingoltak, azaz gumikötelek segítségével ugráltak és teljesítették az ügyességi pályát is.
Nagyon sokat fejlődtek önismeretből, mert megtapasztalták, hogy sokkal bátrabbak, mint ahogy azt korábban önmagukról gondolták, képesek legyőzni (valós vagy félt) félelmeiket, és átérezték annak fontosságát is, hogy a nehéz helyzetekben nemcsak arra van szükségünk, hogy a biztonsági kötelekbe kapaszkodjunk, hanem arra is, hogy a társunkat és egymást szorosan átkarolva támogassuk egymást a kihívások leküzdésében.
Őszintén szólva elég sok időt igénybe vett a biztonsági felszerelés fel/le öltögetése, és még annál is több időbe telt, míg a trambulinozásban sorra kerültünk, de megérte! Még jégkrémezni is majdnem elfelejtettünk.
A Lombkorona sétányig is vissza szinte már futottunk, mert sajnos indulnunk kellett haza. Ide jövőre mindenféleképpen szeretnénk visszatérni és eldöntöttük, hogy akkor a sétányon fogunk kezdeni és ott időzünk majd többet. Nagyon elfáradtunk, de fantasztikusan jó élményekkel gazdagodtunk.
Holnap pedig végre vízbe csobbanunk, hiszen vár ránk a strand. Az egész napot a majsai termál fürdőben töltjük majd, úgy hogy mindenki a helyhez méltó öltözékben és felszereléssel érkezzék, és senki se jöjjön “téli kabátban vagy hótaposó csizmában”!
Fényvédőkrémet, sapkát/kalapot, esetleg úszószemüveget, plédet, vízi játékokat, valamint némi jégkrémre való költőpénzt mindenki hozzon magával. A Dottó fél négykor röpít majd minket haza.
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 1. szám/nap
Augusztus 2-án ismét lelkes gyermekzsivaj töltötte be iskolánkat, elstartolt intézményünk második napközis tábori turnusa. A 49 alsó tagozatos, zömében első-második osztályos kisdiákra egy izgalmas, élményekkel teli kalandtábor vár a hét során.
Az első nap délelőttjén a biztonságunkat szolgáló kötelező “oktatások” és előadások mellett jutott idő a közös mozgásra, csapatépítő játékokra, kulcstartó fonásra és természetesen a megunhatatlan trambulinozásra is. Ebédidőben fogadtuk az Erzsébet Alapítvány munkatársát, aki ellenőrző látogatást tett nálunk.
Ebéd után a városszéli Csordajárás irányába vettük az utunkat, hogy végre a saját szemünkkel is lássuk településünk új látványosságát a közelmúltban átadott ökotanyát.
Mivel már többször láttunk tehenet, nem úgy, mint ama elhíresült Mehemed, ezért nem is merészkedtünk túlságosan a közelükbe! Sándor Imre és kedves családja jóvoltából azonban a kiscsikó simogatásából és a lovaglásból annál inkább kivettük a részünket. Az ürgés tanösvényen továbbhaladva természeti kincseinkkel ismerkedtünk, de a fürge kis állatokkal nem találkoztunk, mert benn lapultak hűvös földalatti járataikban. Kellemesen elfáradtunk a közel két kilométeres túrában.
Holnap kalandjainkat a “vízen és a levegőben” folytatjuk tovább, hiszen makói Maros Kalandpartra utazunk, hogy a fák lombkoronái között sétálhassunk, drótkötélpályán átcsúszhassunk a folyó felett, és, igaz csak trambulinon, lentről felfelé rugaszkodva, és nem fentről lefelé ugorva, de egy kicsit bungee-jumpingoljunk. A kalandpályáról már nem is beszélve!
Kérjük, hogy az előzetes tájékoztatóban szereplő öltözéket, kullancsriasztót, fényvédőkrémet, sapkát/kalapot, esetleg napszemüveget és plédet, esőkabátot J, valamint némi jégkrémre való költőpénzt mindenki hozzon magával.
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
