Apróságok élménytábora – Napközi Erzsébet-tábor 2022.

5. nap: Véget ért a tábor mára, zárul az élmények tárháza. De ha tetszett…

Utolsó tábori napunk délelőttjén településünk határába, Bodoglárra, a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartozó Tartós szegfű tanösvényhez látogattak el táborozóink.

Nemcsak a homokbuckás tájon őshonos tartós szegfű élőhelyével és az ősborókással ismerkedtek meg a gyerekek, de nagyítós bogárvizsgálók segítségével igazi kis természetbúvárokká válhattak.

A tegnap “hiányolt” szikrázó napsütést is megkaptuk, ráadásul dupla hőmérséklettel. Talán ennek is, és természetesen a legfinomabb ételeket elénk varázsoló Erika néninek és szakács csapatának köszönhetően délben történelmet írtak a táborlakók. Nemcsak, hogy elfogyasztották a levest, de szinte mindenki repetázott belőle, volt aki többször is.

A csendes pihenő után a gyerekek lehetőséget kaptak arra, hogy a hét során leginkább megkedvelt foglalatossággal vagy játékkal töltsék a délutánt.

Természetesen a táborzáró percek is tartogattak még meglepetéseket. A vágógéppel készített apró ajándékok, a csillámtetoválás és emlék – flipflopok dekupázsolása, dekorálása után a még megmaradt zsenília drótokból buborékfújókat készítettünk és máris kezdődhetett a nagy bubi- party. A tovaszálló szappanbuborékok jelezték, hogy milyen gyorsan elszállt ez a nagyszerű hét.

Köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány támogatását, amellyel lehetővé tették intézményünknek, hogy 60 kisdiákunk öt napon át térítésmentesen táborozhatott és csodálatos élményekkel gazdagodhatott.

Hálásak vagyunk városunknak a dottózásokért, iskolánk technika és gazdasági munkatársainak az értünk végzett fáradozásaiért, Lali bácsinak, hogy élményeinket megörökítette, és intézményünk honlapjára feltöltötte.

Végül, de nem utolsó sorban, utoljára, de annál nagyobb szeretettel köszönjük Horváth Andrea, Bánné Csontos Ágnes, Kapus Diána, Apró Dominika és Sipos László nevelők munkáját, akik napi kilenc órában felügyeltek a táborozókra, irányították a különböző programokat, rendületlenül számolták a táborlakókat,  folyamatosan begyűjtötték az elhagyott nyakkendőket, nyomoztak a talált tárgyak tulajdonosai után, és még ki tudná felsorolni, hogy mennyi mindenre volt gondjuk a táborozás során.

Ahogyan régen Levente Péter zárta: Véget ért a móka mára. De ha tetszett, jövő nyárra a sok kisdiákot talán új tábor várja.

Ancsa Margit táborvezető