Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 5. szám/nap

/in , , , /by

Kalandjaink utolsó napja is elérkezett. Nem végre, hanem sajnos!

Ahogy már lenni szokott a csapat péntek reggel a legcsendesebb. A táborértékelő beszélgetésekből azonban tudjuk, hogy nemcsak a fáradtság, de az elválás miatt is.

Ma a hagyományos táborzáró programok vártak a gyerekekre. A délelőttöt tábori olimpiával, exatlonnal múlattuk. Rendhagyó módon a lányok csapata mérkőzött a fiúk csapata ellen. Bizonyítandó, hogy “többet ésszel, mint erővel”, száraz sífutásban a lányok alaposan lekörözték a fiúkat, de az “autó sportban” a fiúk jeleskedtek.

A pályázati támogatásból vásárolt “bobók” akkora népszerűségnek örvendtek, hogy a sportverseny után a gyerekek az iskola hosszú folyosóin délig folytatták tovább a “száguldozást”. Főleg miután rájöttek, hogy az önjáró kis járművek rejtett lámpái a szivárvány minden színében kezdenek világítani, ha a kellő haladási sebességre sikerül kapcsolniuk.

A megfáradt “olimpikonokat” hatalmas jégkrémezés várta.

Délután több lehetőség közül választhattak a gyerekek. Kézműveskedés, játszótér és erőnléti park, záró trambulinozás várt a gyerekekre.

Miután a táborértékelőn minden csoport osztozott azon a véleményen, hogy nagyszerű élményekkel gazdagodtunk, balesetek és konfliktusok nélkül, barátságban töltöttük a mögöttünk álló napokat, minden táborozót csokival jutalmaztunk.

Mivel senkin sem mutatkoztak az életünket másfél éve keserítő járvány jelei, kisebb csoportokban ugyan, de megkockáztattunk egy-egy búcsú ölelést, hiszen a szeretet nem árt, hanem gyógyít!

Ahogy a nyár rohamléptekben szalad előlünk, úgy peregtek le tábori napjaink is. Próbáltuk lassítani, húzni még egy kicsit, de úgy elszállt ez a hét, hogy észre se vettük. De sebaj! Jövőre is lesznek táborok, és a táborozók ötletei alapján, már azt is tervezgetjük, hogy milyen kalandok, programok várnak majd a gyerekekre.

Köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány nagylelkű pályázati támogatását.

Tóthné Kovács Zsuzsanna igazgató néninek, hogy bizalommal vállalt értünk minden kötelezettséget, igyekeztünk azt maximálisan teljesíteni, élvezni!

Hálásak vagyunk iskolánk minden segítő technikai munkatársának az értünk végzett háttérmunkájukért, Pelikán Erikának és csapatának táborozóink bőséges, finom ételekkel való kényeztetéséért, és Mostoha Elek bácsinak is a gyerekek, legyen az Ópusztaszer, Bugac, Zánka, Makó vagy Szentkút, biztonságos utaztatásáért.

Erzsébet táboraink most egy rövid időre bezárják kapuikat, de jövő nyáron mindenkit visszavárunk! Nagy szeretettel

Ancsa Margit

Bartha Istvánné

Paálné Tóth Irén Rozália

Kapus Diána Rebeka

Apró Dominika

Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 4. szám/nap

/in , , , /by

Ma megtapasztaltuk, hogy vannak helyek, ahol “a föld és az ég összeér”.

Nem azért, mert hegyen jártuk és ujjunk hegyével csiklandoztuk a felhők orrát, nem is azért, mert a szó szoros értelmében leszakadt ránk az ég, olyan hatalmas zivatarban volt részünk. Egyszerűen csak azért, mert Pálosszentkúton jártunk.

A nyitó csoportképet követő közösségépítő ügyességi játékunknak hamar végét szabták a nagy hirtelenjében fölénk tornyosuló felhők és futásnak eredve kerestünk menedéket a templomban.

A délelőttöt Szűzanyánk oltalma alatt töltöttük, imádkoztunk, énekeltünk, aztán rajzoltunk egy kicsit, beszélgettünk, kulcstartót és barátságkarkötőt készítettünk. Míg kint csapkodtak körülöttünk a villámok, mi teljes biztonságban voltunk az Úr Jézus közelében.

Az égzengésre összerezzenő kisebbek megnyugtatására még természetismereti foglalkozást is tartottunk a fény és a hang terjedési sebességéről.

Délben “volt” negyedikeseink előimádkozásával elmondtuk az úrangyalát, majd Barnabás atya mesélt nekünk Remete Szent Pálról, Boldog Özsébről és a pálos rendről. Beszélgettünk a csend megteremtésének és megtartásának fontosságáról, értékéről is. A záró énekünk kicsit vérszegényre sikeredett, de az étkezés előtti imánk annál lelkesebb és hangosabb volt, melyet hallva Barnabás atya meg is állapította, hogy valóban éhesek vagyunk.

A pizza-ebédből bőségesen jutott mindenkinek, volt aki háromszor állt sorba.

Ebéd után aztán végre becserkészhettük a szent helyet, amely nemcsak madárbarát, ahogy a táblák hirdetik, de sáska, pióca, béka, mókus, amit az elsősök rókának véltek, és ki tudja még hány féle növény és állat(ka) barátja.

Olyan hely, ahol tökéletes harmóniában él az ember a természettel. Nemcsak a kis patakban csobog tiszta víz, de a hit élő forrása is fakad, ha egy kicsit mélyebbre “ásunk” önmagunkban és a felesleges dolgokat kitakarítjuk az útjából.

Szomorúan tájékoztatunk mindenkit, hogy holnap lesz az utolsó tábori napunk, de tartogatunk még néhány meglepetést a tarsolyunkban!

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

 

Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 3. szám/nap

/in , , , /by

Ma a Jonathermál Gyógy – és Élményfürdőben múlattuk az időt. De még milyen jól!

Makk egészségesek lévén természetesen az élménymedencéket és vízi csúszdaparkot rohamoztuk meg.

Szerencsére a még úszni nem tudó táborozóink számára is számtalan csobbanási nyílt a nap során, a biztos úszok pedig fáradhatatlanul rótták az “anakonda” és más vízi “szörnyek” lépcsőt egy újabb és újabb száguldás élményéért.

Az igazi, sokak szerint meglehetősen viharos tengeri hangulatot keltő, majd egy méteres hullámokkal “tajtékzó”  medencét is nagyon élveztük.

A strandon ebédeltünk. Volt, aki bármennyire is megéhezett, és bármennyire is a gyerekek nagy kedvencét tálalták elénk, csak nem tudott megbirkózni az óriási adag bolognai spagettivel. Bár lehet, hogy csupán az volt az oka, hogy kivételesen mindenki megette a levest és egyszerűen nem maradt már elegendő hely odabent.

Sokan úgy gondolták, hogy az Erzsébet Alapítvány támogatásából beszerzett “vízi nudlik” bajvívásra és lovagi tornára valók, ám a sorverseny során rájöttek, hogy hány féle játékra alkalmasak még ezek az egyszerű eszközök.

A tónál rendezett vízi csapatépítő játék ötletét Zánkáról hozták leendő ötödikeseink, s bár a kisebbek először nem túl lelkesen keltek fel az asztaloktól, végén nem akarták abbahagyni a játékot.

Ahogy mondani szokás, a víz kiszívott belőlünk minden erőt! Nagyon hálásak vagyunk városunk támogatásának, hogy a mindenki által annyira kedvelt Dottóval vitt és hozott minket a strandról. Hazaérve a fáradt táborozók egyszerűen csak lehuppantak az iskola elé és addig fel sem keltek onnan, amíg értük nem jöttek.

A holnapi nap egy kicsit csendesebb helyre utazunk és a napot Szentkúton töltjük. Sajnos az időjárás előrejelzést látva réteges öltözködést javasolunk mindenkinek, mert hideget és esőt jósolnak. Mi meg abban bízunk, hogy bár eddig valahányszor a kegyhelyre indultunk, tényleg mindig nagy zuhéval indult a reggel, de égi közbenjáró Édesanyánk jóvoltából végül ragyogó napsütésben tölthettük a napunkat. Tehát a jelmondatunk holnapra: “Pakold be az esőkabátodat és a többit bízd a Jóistenre!”

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 2. szám/nap

/in , , , /by

Táborozóink a mai napon a Makón kalandoztak. A szó szoros értelemében egy azon időben voltak vízen és a levegőben, hiszen, (tekintettel a gyerekek súlyára) a Maros felett tandemcsúszást hajtottak végre, a trambulin asztalokon bungee-jumpingoltak, azaz gumikötelek segítségével ugráltak és teljesítették az ügyességi pályát is.

Nagyon sokat fejlődtek önismeretből, mert megtapasztalták, hogy sokkal bátrabbak, mint ahogy azt korábban önmagukról gondolták, képesek legyőzni (valós vagy félt) félelmeiket, és átérezték annak fontosságát is, hogy a nehéz helyzetekben nemcsak arra van szükségünk, hogy a biztonsági kötelekbe kapaszkodjunk, hanem arra is, hogy a társunkat és egymást szorosan átkarolva támogassuk egymást a kihívások leküzdésében.

Őszintén szólva elég sok időt igénybe vett a biztonsági felszerelés fel/le öltögetése, és még annál is több időbe telt, míg a trambulinozásban sorra kerültünk, de megérte! Még jégkrémezni is majdnem elfelejtettünk.

 A Lombkorona sétányig is vissza szinte már futottunk, mert sajnos indulnunk kellett haza. Ide jövőre mindenféleképpen szeretnénk visszatérni és eldöntöttük, hogy akkor a sétányon fogunk kezdeni és ott időzünk majd többet. Nagyon elfáradtunk, de fantasztikusan jó élményekkel gazdagodtunk.

Holnap pedig végre vízbe csobbanunk, hiszen vár ránk a strand. Az egész napot a majsai termál fürdőben töltjük majd, úgy hogy mindenki a helyhez méltó öltözékben és felszereléssel érkezzék, és senki se jöjjön “téli kabátban vagy hótaposó csizmában”!

Fényvédőkrémet, sapkát/kalapot, esetleg úszószemüveget, plédet, vízi játékokat, valamint némi jégkrémre való költőpénzt mindenki hozzon magával. A Dottó fél négykor röpít majd minket haza.

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

 

Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 1. szám/nap

/in , , , /by

Augusztus 2-án ismét lelkes gyermekzsivaj töltötte be iskolánkat, elstartolt intézményünk második napközis tábori turnusa. A 49 alsó tagozatos, zömében első-második osztályos kisdiákra egy izgalmas, élményekkel teli kalandtábor vár a hét során.

Az első nap délelőttjén a biztonságunkat szolgáló kötelező “oktatások” és előadások mellett jutott idő a közös mozgásra, csapatépítő játékokra, kulcstartó fonásra és természetesen a megunhatatlan trambulinozásra is. Ebédidőben fogadtuk az Erzsébet Alapítvány munkatársát, aki ellenőrző látogatást tett nálunk.

Ebéd után a városszéli Csordajárás irányába vettük az utunkat, hogy végre a saját szemünkkel is lássuk településünk új látványosságát a közelmúltban átadott ökotanyát.

Mivel már többször láttunk tehenet, nem úgy, mint ama elhíresült Mehemed, ezért nem is merészkedtünk túlságosan a közelükbe! Sándor Imre és kedves családja jóvoltából azonban a kiscsikó simogatásából és a lovaglásból annál inkább kivettük a részünket. Az ürgés tanösvényen továbbhaladva természeti kincseinkkel ismerkedtünk, de a fürge kis állatokkal nem találkoztunk, mert benn lapultak hűvös földalatti járataikban. Kellemesen elfáradtunk a közel két kilométeres túrában.

Holnap kalandjainkat a “vízen és a levegőben” folytatjuk tovább, hiszen makói Maros Kalandpartra utazunk, hogy a fák lombkoronái között sétálhassunk, drótkötélpályán átcsúszhassunk a folyó felett, és, igaz csak trambulinon, lentről felfelé rugaszkodva, és nem fentről lefelé ugorva, de egy kicsit bungee-jumpingoljunk. A kalandpályáról már nem is beszélve!

Kérjük, hogy az előzetes tájékoztatóban szereplő öltözéket, kullancsriasztót, fényvédőkrémet, sapkát/kalapot, esetleg napszemüveget és plédet, esőkabátot J, valamint némi jégkrémre való költőpénzt mindenki hozzon magával.

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

A Tábor összeköt

/in , , , /by

Két év után  végre ismét ottalvós nyári élménytáborban vehettünk részt a Balatonnál.

A Zánkai Erzsébet-tábor felújított szálláshelyekkel, új közösségi terekkel és mosdókkal, klimatizált modern étteremmel, bőséges és finom ételekkel, puha homokkal feltöltött vízparttal, nagyszerű koncertekkel, látványos nyitó és tűzijátékkal záró búcsúesttel kényeztetett minket egy héten át.

A programok közül néhányra már indulás előtt regisztrálhattunk, így nem kellett aggódnunk, hogy lemaradunk a sárkányhajókról, lézerharcról, íjászatról, túráról. Az évek óta megszokott bemutatók mellett, kutyabemutató, Hősök napja, kézműves foglalkozások stb., reggelente alkalmunk nyílt arra is, hogy az ország különböző pontjairól érkezett katolikus iskolák csoportjaival együtt szentmisével indítsuk a napot. Megtanultunk zsonglőrködni, sétahajóztunk, vicces fizika előadáson, elsősegélynyújtó foglalkozáson, csapatépítő programokon vettünk részt és természetesen fürödtünk és fürödtünk, amikor csak lehetett.

Felsorolni sem lehet azt a sok-sok élményt, amelyben 82 fős csapatunknak része volt július 4 – 9 között Zánkán.

Köszönetet szeretnénk mondani mindenkinek, aki a táborozási lehetőséget számunkra biztosította, szervezte és különös képen azoknak, akik a táborozás alatt a gyermekekre vigyáztak, gondoskodtak róluk.

Táboroztunk, élveztük, elfáradtunk, de visszavágyunk. Viszontlátásra Zánka jövőre!

 

A táborozó gyermekek és kollégák nevében Ancsa Margit intézményvezető – helyettes

 

Tábori Hírmondó 5. szám/nap

/in , , , /by

Táborzáró nap

A szokatlanul hűs reggeli időjárás ellenére, talán a tegnapi kalandok okozta fáradságtól, talán az elválás miatt érzett szomorúságtól szokatlanul csendesen indult a nap. Volt, akinek még reggelizni se volt kedve.

Ám Éva néninek és segítőinek hála akadálypálya épült az udvaron és kísérő pedagógusaink egy fergeteges hangulatú “Majsatlont” rendeztek a táborozóknak. Az alaposan megéhezett versenyzőket a mindenki által oly kedvelt bolognai spagetti várta ebédre.

Feszes programunk volt délután is, hiszen Sanyi bácsi a “majsai” toronyőr, csak ma délután tudott minket a templomunk csúcsáig felvezetni. Mivel nagyon ügyeltünk a biztonsági szabályok betartására és csak ötösével léptünk az erkélyre, bizony türelemmel ki kellett mindenkinek várnia, hogy sorra kerüljön. Emiatt majdnem lekéstük a nagy közös fagyizást, ahol már senki se bánta, hogy újra várakoznia kell. Kellő mennyiségű szénhidrát bevitele után felpezsdült a csapat és táborzárásig tombolt a “trambuli”.

Iskolánk 70 másik diákjával együtt a Pandabanda 13 tanulója vasárnap reggel Zánkára indul, így számukra még csak most kezdődnek a kalandok igazán!

A helyben táborzáró nyolcvan gyermek közül sokakra új kísérő tanár nénik vezetésével új élmények és programok várnak majd augusztus első hetében.

A viszontlátásig mindenkinek jó pihenést, a Zánkára utazóinknak pedig kellemes nyaralást kívánunk.

Élmény volt együtt táborozni!

Ancsa Margit

Apró Dominika

Czakóné Csukonyi Anita

Csótiné Korda Éva

Fisiné Bera Mónika

Horváth Hedvig

Kapus Diána Rebeka

Laszák Andrea

Tóthné Pusoma Etelka

Tábori Hírmondó 4. szám/nap

/in , , , /by

Lovas kalandjaink a nagy pusztán

A bőséges reggeli után (ugyan nem hamuban, de frissen sült) pogácsával és egyéb finomságokkal teli hátizsákokkal Bugac felé vettük az irányt. A Karikás csárdánál már vártak ránk a lovas kocsik. A pusztán át vezető közel másfél kilométeres utunk során megértettük, hogy Petőfi Sándor miért csodálta és szerette annyira ezt a végtelen rónaságot.

A Pásztormúzeum előtti vén tölgyfák árnyékában vertünk tanyát. Ám alighogy kiteregettük a plédjeinket és falatozni kezdtünk, a legelésző ménes is úgy döntött, hogy a napsütés elől hűvösebb helyre vonul, gondolván sok jó ember és sok jó ló kishelyen is elfér, békésen behúzódtak ők is a fák alá! Szerencsére a segítségül hívott csikós két ostorcsettintésére “szó nélkül” megindultak az istállók felé, hogy aztán különböző látványos ügyességi feladatok teljesítésével bizonyítsák, milyen összhangban dolgozik ló és lovasa. Azért kissé féltettük Dominika nénit, amikor a csikós legény jól “körbecsapkodta” a karikás ostorával!

Végre méltó környezetet találtunk az Erzsébet-pólós csoportképeink elkészítéséhez is. És természetesen végig jártuk a tanösvényeket, a Pásztormúzeumot és élveztük a természet adta szabadságot.

Hazafelé, félig szunyókálva a buszon döbbentünk csak rá igazán, hogy holnap lesz az utolsó napunk.

 

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

Tábori Hírmondó 3. szám/nap

/in , , , /by

Itthon vagyunk otthon!

Tarts meg a rendet és a rend megtart téged. Ma megtapasztaltuk azt is, hogy ha őrizzük hagyományainkat, azok is őriznek, a szó szoros értelmében is táplálnak minket.

Jó volt itthon maradni, tájházunk vendégeinek lenni. A táborlakók legapróbbjait városunk jóvoltából Dottó vitte és hozta, a “nagyok” (3 – 4. osztályosok) gyalogtúrában tették meg a távot. Elmondásuk szerint hazafelé volt a “keményebb” menet, mert miután belakmároztak a finom kenyérlángosból, plusz súlyt kellett visszacipelniük. Szeretnénk köszönetet mondani a Tájház munkatársainak a tárlatvezetésekért, a “körmönfont” feladatokért és Bettike néninek, aki a forró kemence mellett töltötte a napját a kedvünkért, a hűsítő limonádéért, és a frissensült illatos lángosért.

Mivel a toronyba technikai okok miatt csak pénteken mehetünk fel, a táborban maradók játékkal, dekorációs díszek készítésével, gitározással, a csapatzászlók befejezésével és pihenéssel töltötték a napot. Feltöltődtünk a holnapi pusztai kalandra.

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

 

Tábori Hírmondó 2. szám/nap

/in , , , /by

“Forró pillanatok” az ópusztaszeri Öko Élményparkban

 

Reggeli és az úti elemózsia csomagok felvételezése után a táborlakók autóbuszokra szálltak és a tavalyi elégedettségi kérdőívekben javaslatként igen előkelő helyen végzett Csillagösvény Labirintus felé vették útjukat.

Nagy örömünkre (és szerencsénkre) a park közepén álló nádfedeles jurtában “szállásolhattuk el” magunkat, és gyermeknek, felnőttnek egyaránt hűsítő élmény volt megtapasztalni azt, hogy az eleink által évszázadokon át használt természet adta tetőfedő anyag milyen jól véd minket a forró napsütéstől.

De kánikula ide vagy oda, hála az időnkét érkező frissítő szellőnek, “egy-két” centi vastagságú naptejjel, sapkákkal és bőséges folyadékkal felfegyverkezve csak elindultunk Csaba királyfi jelképes csillagösvényén.

A nap hőse Dia néni volt, aki pihenő nélkül két csapatot is végigvezetett az útvesztőben. Természetesen minden játékot és kalandparki elemet kipróbáltunk. Többször is. Csuda jó napunk volt.

Az egészségünk érdekében a tervezettnél egy órával korábban indultunk haza. Itthon vártak ránk hűs csoportszobáink, ahol megpihenhettünk. A nap utolsó órájára, mindenki visszanyerte az erejét, így zárásig tovább folyt a játék az udvaron.

Holnap, azok számára, akik a mai napon netán fáztak volna, befűtjük a Tájház kemencéjét! Bettike nénivel ugyanis kenyérlángost fogunk sütni. Múzeumpedagógiai foglalkozás és néprajzi vetélkedő, dédszüleink játékai és egyéb “körmönfont” dolgok várnak még a táborozókra.

Az időjósok szerint csütörtökre enyhülni fog a meleg, így reményeink szerint a bugaci csikósok is jobb kedvvel hajtják majd ki a ménest az érkezésünkre. Izgatottan várjuk mindkét napot.

 

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit