„Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket. … 
Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
János evangéliuma 13,34-35

Sokféle mód és jelkép létezik arra, ha valaki a szeretetre akar bennünket emlékeztetni. Már egy óvodás vagy elsős is jól tudja, hogy például egy egyszerűen megformált szívecske is lehet egy számunkra kedves embernek egy aprócska, lélekmelengető üzenet. Vajon melyik gyermek gondolná, hogy a kereszt, ami vasárnaponként látunk a templomban, iskoláink termeiben, otthon, tereken vagy akár utak szélén a legnagyobb, legteljesebb szeretet jelképe? Talán első ránézésre fogalmuk sincs, hogy miért olyan fontos az a kereszt, miért arra tekintve imádkozunk. Azonban ha időt szánunk, hogy a kereszt történetét Jézus önfeláldozó szeretete felől magyarázzuk, nekik is feltárulhat, hogy milyen az Isten szeretete, illetve hogyan kellene egymás iránt viselkednünk.

Március 18 -án pénteken intézményünk tanulóival nagyböjti lelki napunk keretében városi keresztútra indultunk. Iskolánk egyik végzős osztálya kapta azt a nemes feladatot, hogy a menet elején Krisztus jelképes keresztjét hordozva vezette az iskolai zarándokokat a kijelölt helyszínekhez. Utunk öt nagyobb állomásból rajzolódott ki. Egy- egy állomáson több stációt énekeltünk, imádkoztunk át. Az egyes stációkat az iskola évfolyamonként önként jelentkező diákjai imádkozták elő, olvasták fel. Előzetesen igyekeztünk hangsúlyt fektetni arra, hogy az elmélkedések az általános iskola bármely évfolyamára járó diákjának, a maga korosztályához illő módon érthetővé, megélhetővé tegye mi is történt Jézussal keresztútja során, mit élt át, és hogy ez ma mit üzen egy gyermeknek, diáknak.

A várost választottuk keresztutunk színhelyéül, aminek kettős célja volt. Egyrészt tanúságtétel, hiszen Jézus is megmutatta utolsó útja során, hogy mi is az Isten iránti és emberek iránti legnagyobb szeretet, mi erre emlékeztünk és igyekeztünk a helyi lakosok figyelmét erre felhívni.

Másrészt a hétköznapok manapság egy felnőtt életében tempósan, szaladósan telnek, ami a család napi lendületét is meghatározza. Látható, hogy ez a gyermekek esetében is egyfajta vakságot eredményez környezetével szemben. A napok, a programok, teendők magukkal sodornak mindannyiunkat, s mint egy utazás alkalmával környezetünkből is némi elmosódott halvány foltot van csak idő érzékelni.

Vajon hányan járnak el nap, mint nap azok az emlékeztetők mellett, melyek hétköznapi épületek közelében, tereken helyezkednek el? Meg kell tanítani gyermekeinket figyelni, megállni egy útszéli kereszt előtt is. Üzenete van, ami első látásra megrettenti az embereket, hiszen egy gyötrelmes dolgot ábrázol az egyszerű szemnek, de emlékeztet is arra, hogy Jézus társunk a szenvedésben, nehézségekben. Tudja mit jelent annyira szeretni, amikor az fájdalmakkal, megküzdéssel, nehézséggel, lemondással jár, s nem csak egy könnyedén kiejtett szó.

Horváth Hedvig
Hittantanár
Szent Gellért Katolikus Iskola és Óvoda
Kiskunmajsa