Augusztus 2-án ismét lelkes gyermekzsivaj töltötte be iskolánkat, elstartolt intézményünk második napközis tábori turnusa. A 49 alsó tagozatos, zömében első-második osztályos kisdiákra egy izgalmas, élményekkel teli kalandtábor vár a hét során.

Az első nap délelőttjén a biztonságunkat szolgáló kötelező “oktatások” és előadások mellett jutott idő a közös mozgásra, csapatépítő játékokra, kulcstartó fonásra és természetesen a megunhatatlan trambulinozásra is. Ebédidőben fogadtuk az Erzsébet Alapítvány munkatársát, aki ellenőrző látogatást tett nálunk.

Ebéd után a városszéli Csordajárás irányába vettük az utunkat, hogy végre a saját szemünkkel is lássuk településünk új látványosságát a közelmúltban átadott ökotanyát.

Mivel már többször láttunk tehenet, nem úgy, mint ama elhíresült Mehemed, ezért nem is merészkedtünk túlságosan a közelükbe! Sándor Imre és kedves családja jóvoltából azonban a kiscsikó simogatásából és a lovaglásból annál inkább kivettük a részünket. Az ürgés tanösvényen továbbhaladva természeti kincseinkkel ismerkedtünk, de a fürge kis állatokkal nem találkoztunk, mert benn lapultak hűvös földalatti járataikban. Kellemesen elfáradtunk a közel két kilométeres túrában.

Holnap kalandjainkat a “vízen és a levegőben” folytatjuk tovább, hiszen makói Maros Kalandpartra utazunk, hogy a fák lombkoronái között sétálhassunk, drótkötélpályán átcsúszhassunk a folyó felett, és, igaz csak trambulinon, lentről felfelé rugaszkodva, és nem fentről lefelé ugorva, de egy kicsit bungee-jumpingoljunk. A kalandpályáról már nem is beszélve!

Kérjük, hogy az előzetes tájékoztatóban szereplő öltözéket, kullancsriasztót, fényvédőkrémet, sapkát/kalapot, esetleg napszemüveget és plédet, esőkabátot J, valamint némi jégkrémre való költőpénzt mindenki hozzon magával.

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

Lovas kalandjaink a nagy pusztán

A bőséges reggeli után (ugyan nem hamuban, de frissen sült) pogácsával és egyéb finomságokkal teli hátizsákokkal Bugac felé vettük az irányt. A Karikás csárdánál már vártak ránk a lovas kocsik. A pusztán át vezető közel másfél kilométeres utunk során megértettük, hogy Petőfi Sándor miért csodálta és szerette annyira ezt a végtelen rónaságot.

A Pásztormúzeum előtti vén tölgyfák árnyékában vertünk tanyát. Ám alighogy kiteregettük a plédjeinket és falatozni kezdtünk, a legelésző ménes is úgy döntött, hogy a napsütés elől hűvösebb helyre vonul, gondolván sok jó ember és sok jó ló kishelyen is elfér, békésen behúzódtak ők is a fák alá! Szerencsére a segítségül hívott csikós két ostorcsettintésére “szó nélkül” megindultak az istállók felé, hogy aztán különböző látványos ügyességi feladatok teljesítésével bizonyítsák, milyen összhangban dolgozik ló és lovasa. Azért kissé féltettük Dominika nénit, amikor a csikós legény jól “körbecsapkodta” a karikás ostorával!

Végre méltó környezetet találtunk az Erzsébet-pólós csoportképeink elkészítéséhez is. És természetesen végig jártuk a tanösvényeket, a Pásztormúzeumot és élveztük a természet adta szabadságot.

Hazafelé, félig szunyókálva a buszon döbbentünk csak rá igazán, hogy holnap lesz az utolsó napunk.

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

“Forró pillanatok” az ópusztaszeri Öko Élményparkban

Reggeli és az úti elemózsia csomagok felvételezése után a táborlakók autóbuszokra szálltak és a tavalyi elégedettségi kérdőívekben javaslatként igen előkelő helyen végzett Csillagösvény Labirintus felé vették útjukat.

Nagy örömünkre (és szerencsénkre) a park közepén álló nádfedeles jurtában “szállásolhattuk el” magunkat, és gyermeknek, felnőttnek egyaránt hűsítő élmény volt megtapasztalni azt, hogy az eleink által évszázadokon át használt természet adta tetőfedő anyag milyen jól véd minket a forró napsütéstől.

De kánikula ide vagy oda, hála az időnkét érkező frissítő szellőnek, “egy-két” centi vastagságú naptejjel, sapkákkal és bőséges folyadékkal felfegyverkezve csak elindultunk Csaba királyfi jelképes csillagösvényén.

A nap hőse Dia néni volt, aki pihenő nélkül két csapatot is végigvezetett az útvesztőben. Természetesen minden játékot és kalandparki elemet kipróbáltunk. Többször is. Csuda jó napunk volt.

Az egészségünk érdekében a tervezettnél egy órával korábban indultunk haza. Itthon vártak ránk hűs csoportszobáink, ahol megpihenhettünk. A nap utolsó órájára, mindenki visszanyerte az erejét, így zárásig tovább folyt a játék az udvaron.

Holnap, azok számára, akik a mai napon netán fáztak volna, befűtjük a Tájház kemencéjét! Bettike nénivel ugyanis kenyérlángost fogunk sütni. Múzeumpedagógiai foglalkozás és néprajzi vetélkedő, dédszüleink játékai és egyéb “körmönfont” dolgok várnak még a táborozókra.

Az időjósok szerint csütörtökre enyhülni fog a meleg, így reményeink szerint a bugaci csikósok is jobb kedvvel hajtják majd ki a ménest az érkezésünkre. Izgatottan várjuk mindkét napot.

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit