Lelkes pedagógusaink szervező és aktív közreműködő munkájának hála 93 tanuló önfeledt nyári kikapcsolódását és aktív pihenését biztosítottuk helyben maradós napközi és zánkai ottalvós táborozások keretében.

Bár kifogtuk az elmúlt évszázad legforróbb hetét (június 29 – július 3.), alsó tagozatsaink „Mária kis kertje” – nyári napközis hittantáborának fergeteges hangulatát és sikerét még az extrém hőség sem tudta csorbítani.

31 fő 1–3. évfolyamos kisdiák és 2 fő 6. évfolyamos „TESÓ”, mint segítő itthon, iskolánkban „nyaralt”. A hétfőtől péntekig tartó programok során a hittan tábor résztvevői megismerkedtek Mária életének eseményeivel, erényeivel, jelképéivel, s miközben közösséget építettek, együtt imádkoztak, énekeltek, alkottak és játszottak, sok hasznos dolgot fedeztek fel önmagukról és az őket körülvevő teremtett és épített világról.

A hét első napján Ft. Vincze Attila atya áldásával indult a tábor. Bárhová is vezetett az utunk, büszkén vonultunk lobogónk és zászlóink alatt, megvallva és hirdetve azt, hogy kihez, kikhez tartozunk. Kedden a dottózás és a Tájház felfedezése hozott „izzasztó”, mégis izgalmas és tartalmas pillanatokat. A gyerekek kipróbálhatták a régi eszközöket, népi játékokat, megtapasztalták a hagyományok és önfenntartás fontosságát, megtanultak körmön – fonni. Délután iskolánk vastag hűs falai, légkondicionált termei, jégbehűtött dinnye, kézművesfoglalkozások, önfeledt bobocar száguldás és léghoki segítette táborozóinkat a hőség túlélésében. Szerdán a plébánián tettünk látogatást, délután pedig házi mozi keretében, pattogatott kukorica és limonádé kortyolgatása mellett a Dávid bibliai animációs musical film közös megtekintése segítette a gyerekeket abban, hogy megértsék: a valódi erő a hitből fakad.

A hét csúcspontja mindannyiunk számára a Szentkúti kegyhelyen töltött csütörtöki nap volt. Tábori lobogónk alatt „zarándokként” énekelve érkeztünk meg Szűzanyánk lábához, és imádságos szeretettel köszöntöttük Őt a templom csendjében. Találkoztunk Csaba atyával, hallottunk az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend történetéről.

A kegyhely teljesen magával ragadta a gyermekeket, hosszasan figyelték a forrás vizét, a „patakban” úszó teknősöket és vízisiklókat, miközben megtapasztalták, milyen az, amikor a természet is imára hív.

Az Úrangyalát a szabadtéri oltárnál végeztük, majd közös pizzázás, és közösségépítő játékok következett. A gyerekek ágakból hidakat és kunyhókat építettek, vagy egy plédre heveredve komoly beszélgetésekbe merültek, miközben az egyik TESÓ szép hajfonatokat készített a lányoknak.  A nap végén fáradtan, maszatosan, néhány méhecske csípés élményével és szentkút hűs vizének fájdalomcsillapító erejének megtapasztalásával gazdagodva, lelkileg feltöltődve tértünk haza.

Pénteken délelőtt a helyi rendőrőrs jóvoltából közlekedésbiztonsági foglalkozáson vettek részt a táborozók. A csendespihenő után hétértékelő táborzárú nagygyűlést és közös háladást tartottunk a mi kis lourdes-i Szűz Máriánk szobrunk előtt. Öröm volt hallani a gyermekek őszinte visszajelzéseit arról, hogy mi mindent visznek majd magukkal a hét során megtapasztalt értékekből, élményekből. Táborunk utolsó óráit, hála az enyhülő hőségnek udvari forgataggal, játékkal, trambulinozással, óriás buborékfújó versennyel zártuk.

Az ötnapos tábor során Bővízné Csontos Márta, Horváth Hedvig, Molnárné Ábrahám Zsófia és Ancsa Margit gondoskodott arról, hogy a 33 „első” táborozó a fárasztó tanév után kiviruljon „Mária kis kertjében”, és növekedjék hitben és kedvességben Isten és az emberek színe előtt.

Hétfő:

Kedd:

Szerda:

Csütörtök:

Péntek: