Majsai kalandok “földön, vízen, levegőben” 4. szám/nap
Ma megtapasztaltuk, hogy vannak helyek, ahol “a föld és az ég összeér”.
Nem azért, mert hegyen jártuk és ujjunk hegyével csiklandoztuk a felhők orrát, nem is azért, mert a szó szoros értelmében leszakadt ránk az ég, olyan hatalmas zivatarban volt részünk. Egyszerűen csak azért, mert Pálosszentkúton jártunk.
A nyitó csoportképet követő közösségépítő ügyességi játékunknak hamar végét szabták a nagy hirtelenjében fölénk tornyosuló felhők és futásnak eredve kerestünk menedéket a templomban.
A délelőttöt Szűzanyánk oltalma alatt töltöttük, imádkoztunk, énekeltünk, aztán rajzoltunk egy kicsit, beszélgettünk, kulcstartót és barátságkarkötőt készítettünk. Míg kint csapkodtak körülöttünk a villámok, mi teljes biztonságban voltunk az Úr Jézus közelében.
Az égzengésre összerezzenő kisebbek megnyugtatására még természetismereti foglalkozást is tartottunk a fény és a hang terjedési sebességéről.
Délben “volt” negyedikeseink előimádkozásával elmondtuk az úrangyalát, majd Barnabás atya mesélt nekünk Remete Szent Pálról, Boldog Özsébről és a pálos rendről. Beszélgettünk a csend megteremtésének és megtartásának fontosságáról, értékéről is. A záró énekünk kicsit vérszegényre sikeredett, de az étkezés előtti imánk annál lelkesebb és hangosabb volt, melyet hallva Barnabás atya meg is állapította, hogy valóban éhesek vagyunk.
A pizza-ebédből bőségesen jutott mindenkinek, volt aki háromszor állt sorba.
Ebéd után aztán végre becserkészhettük a szent helyet, amely nemcsak madárbarát, ahogy a táblák hirdetik, de sáska, pióca, béka, mókus, amit az elsősök rókának véltek, és ki tudja még hány féle növény és állat(ka) barátja.
Olyan hely, ahol tökéletes harmóniában él az ember a természettel. Nemcsak a kis patakban csobog tiszta víz, de a hit élő forrása is fakad, ha egy kicsit mélyebbre “ásunk” önmagunkban és a felesleges dolgokat kitakarítjuk az útjából.
Szomorúan tájékoztatunk mindenkit, hogy holnap lesz az utolsó tábori napunk, de tartogatunk még néhány meglepetést a tarsolyunkban!
A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit
