Táborzáró forgatag

/in , , , /by

Tábori Hírmondó IV. évf. 5.szám

A tábor utolsó napja mindig hatalmas forgataggal zárul. Ám mielőtt a tetőfokára hágott volna a hangulat, néhány percre elcsendesedtek a lakói.

Leültünk egy kicsit Szűzanyánk lába elé, hogy megköszönjük Neki egész heti “pótanyai” gondoskodását és megkértük, hogy vigye a hálánkat az Úr Jézus elé.

Aztán még utoljára belevetettük magunkat a tábori élet sűrűjébe, mindenki igyekezett még egy utolsót trambulinozni, befejezni a félbehagyott kézműves alkotásokat, még egy utolsó emléket begyűjteni.

“Apróságaink” délelőtt különböző sportágakban, (pingpong, tollas, fekvőtámasz, guggolás, célba dobás) mérték össze a tudásukat, az “Angolnák” pedig riport és naplókészítés segítségével foglalták össze a héten tanultakat és élményeket. Még búcsúdalt is énekeltek! És végre valahára ők is sorra kerültek a vágó- és domborító gépnél, miután egész héten maguk elé engedték a ” sárga kiscsibéket”.

Pellikán Erika néni az “utolsó ebédünkre” is nagyon finomat készíttetett ám, rántott husit rizibizivel. Ezúton köszönjük neki a sok-sok gyerekszájnak való finomságot.

A tábort hagyományainkhoz híven hatalmas buborékfújással zártuk. A messze illanó szappanbuborékok jelezték, hogy elszállt a hét, véget ért az idei napközis táborunk is.

“Alig, hogy belejöttünk, és már zárunk is? Én nem bírok várni egy évig!” – búcsúztak szomorúan a kis táborlakók. Igen, soká lesz még a következő nyár, de így legalább megmarad a varázs, az új élmények utáni vágyakozás.

Köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány támogatását. Ígérjük, hogy ha pályázataival a jövőben is lehetőséget biztosít táborok szervezésére, a mi pályázatainkra biztosan számíthatnak. Hiszen, ahogy az Alapítvány helyszíni látogatást végzett munkatársa nálunk jártakor
megjegyezte: “Látom, hogy itt nem gyermekmegőrzés folyik, hanem valódi élménytábor zajlik!”

Megköszönve iskolánk tábor ideje alatt szolgálatot teljesítő technikai, irodai és pénzügyi munkatársainak segítségét, ugyanazzal a mondattal köszönünk el mi is, mint a zánkaiak:

“Jövőre veletek ugyanitt!”

A nyári szünet hátra lévő részére jó pihenést kíván a táboroztatók csapata:

Ancsa Margit
Apró Dominika
Bánné Csontos Ágnes
Csikós Szilvia
Horváth Andrea Anita
Kapus Diána Rebeka
Rádóczi Ákos
és Tóth Lajos

“Jaj, úgy élvezem én a strandot…” főleg, ha kiskunmajsai!

/in , , , /by

Tábori Hírmondó IV. évf. 4.szám

Nyári tábort szervezni fürdés nélkül lehet ugyan, de nem érdemes. Hiszen strandolni, vízicsúszdázni, “hullámlovagolni”, homokvárat építeni, fürdőruhában bolognai spagettit majszolni az egyik legjobb dolog, ami egy táborozóval történhet a hét során.

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy városunknak ilyen nagyszerű fürdője van, és köszönjük, hogy majsaiként kedvezményesen vehették igénybe kistáborozóink.

Az egyik medencéből ki, a másikba be. Fel a lépcsőkön, le a csúszdán. Kifogyhatatlan energiával, újból és ismét,  megunhatatlanul. Mi, tanár nénik, már a csúszások számlálásába és látványába is belefáradtunk.

A gyerekek pihentetése érdekében vizes sport és ügyességi versenyt, közösségépítő játékot szerveztünk a számukra, de a strand játszóeszközeit is kipróbálták a gyerekek.

Igazán remek napunk volt, s csak a dottón hazafelé tartva döbbentünk rá, hogy holnap lesz a táborunk utolsó napja.

A táborozók és táboroztatók nevében Margitka néni

A kihívások napja

/in , , , /by

Tábori Hírmondó IV. évf. 3.szám

A mai nap komoly kihívások elé állította a táborlakókat. Ráadásul nem is a sport területén elsősorban.

Az angolos csapat tagjai ugyanis elhatározták, hogy a mai napon senkivel sem hajlandók magyar nyelven kommunikálni, még az “Apróságokkal” is. Ha kellett kézzel-lábbal értették meg magukat a kicsikkel. Sok derűs pillanatnak lehettünk tanúi. Még szerencse, hogy Erika néni beszél angolul, így a várva várt délutáni szappanöntéses programjuk viszonylag gördülékenyen haladt. Egy kellemes és vidám angolos játszóház erejéig a nyelvtanulás előtt álló harmadikosok vállalkozó kedvű tagjai is belekóstolhattak idegen nyelvi, játékos szituációkba.

A kicsik “sárga”altábora a nagy aszfaltrajz kihívás teljesítésével múlatta a délelőttöt. Alkotócsoportokban dolgozva un. élőképes aszfaltrajzot kellett készíteniük. Olyan alkotást kértünk tőlük, melyet egy mese vagy egy szép emlék ihletett, és a rajzokat úgy kellett elkészíteniük, hogy a végén saját testi valóságukban is beletudjanak helyezkedni az általuk ábrázolt jelenetbe. Természetesen Lali bácsit is komoly kihívás elé állította, hogy drón hiányában hogyan is örökítse meg a különleges produktumokat.

A finom csirkecomb és törtburgonya elfogyasztása után, mint ahogy az általában a tábor középső napjának a közepén lenni szokott, kissé elpilledtek a táborozók, így a csendes pihenő után kénytelenek voltunk egy kis szénhidráttal, jégkrémmel felturbózni a csapatot. A kicsiknek a kézműves foglalkozások mellett maradt idejük a bobocar folyosó-rallit szervezni, labdázni, trambulinozni, csak úgy kicsit a barátokkal üldögélni, az új társasjátékokat kipróbálni.

Holnap vizes napunk lesz, de reméljük, hogy nem az égből hullik ránk. Az egész napot a strandon fogjuk tölteni. A fürdőruháját, úszónadrágját senki se felejtse otthon!

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit

Kalandparti kalandjaink

/in , , , /by
Tábori Hírmondó IV. évf. 2.szám
Reggeli és az úti élelmiszercsomagok átvétele után mindkét altábor a Maros folyó felé vette az útirányt. (“Pápai színeink” ellenére nem a Szentföldre indultunk, mert sajnos Kiskunmajsa ugyan olyan messzi van Jeruzsálemtől, mint Makó!) A buszokra szállásnál ugyan volt némi kavarodás, mert kivételesen a “sárga” csapat utazott a fehér színű, a “fehér” csapat pedig a bordó buszon, de végül minden és mindenki a helyére került.
Az “Apróságok” a tanösvénynél kezdték a programjukat, míg az “Angolnák” a Kalandparton. A 140 cm-nél magasabbak már a felnőtt pályán is indulhattak a Maros fölötti átcsúszás mellett. Ebéd után helyszínt cserélt a két altábor, a kicsik jöttek kalandozni és Eurobungee-zni, az angolosok pedig mentek a lombkorona túrára. Hát szó mi szó, a kicsik hangulatát tényleg szó szerint feldobta a gumiköteles trambulin. Meg is kérdezték néhányan, hogy mikor veszünk ilyet az iskolának. Az akadálypályát könnyedén teljesítették , és a part játszóterét is többen kipróbálták.
Természetesen az angolosok sem unatkoztak a tanösvényen, sőt, mivel ők már nagyok, a Lombkorona sétányról nem a lépcsőkön legyalogolva értek földet, hanem az óriás csőcsúszdán érkezve landoltak.
Kalandparti napunk egyéb különlegességet is tartogatott a számunkra. A zánkai Erzsébet táborhoz hasonlóan az animátorok mellett nekünk is volt TESO-nk, ráadásul igazi tesó! Bán Péter, Ági néni nagyfia, Tomi testvére, iskolánk volt növendéke, közösségi munkájának egy részét teljesítette köztünk azzal, hogy segített a kicsiknek a kalandpályán. Peti nemcsak a biztonságukra figyelt, de profi kosaras lévén és magasságának köszönhetően könnyedén átkapcsolta a karabinereket, ha szükség volt rá.
Mint ahogy a buszos kirándulások alkalmával általában szokott, miután az úti csomag legalján lapuló kekszdarabkát is sikerült elfogyasztani a fáradt kalandorok jó táborozóhoz méltóan hazáig aludtak a buszon, vagy NEM.
Mindenütt jó, de legjobb otthon, ezért holnaptól ismét itthon folytatjuk az élménygyűjtést.
A táborozók és a táboroztatók nevében Margitka néni.