Kalandjaink utolsó napja is elérkezett. Nem végre, hanem sajnos!

Ahogy már lenni szokott a csapat péntek reggel a legcsendesebb. A táborértékelő beszélgetésekből azonban tudjuk, hogy nemcsak a fáradtság, de az elválás miatt is.

Ma a hagyományos táborzáró programok vártak a gyerekekre. A délelőttöt tábori olimpiával, exatlonnal múlattuk. Rendhagyó módon a lányok csapata mérkőzött a fiúk csapata ellen. Bizonyítandó, hogy “többet ésszel, mint erővel”, száraz sífutásban a lányok alaposan lekörözték a fiúkat, de az “autó sportban” a fiúk jeleskedtek.

A pályázati támogatásból vásárolt “bobók” akkora népszerűségnek örvendtek, hogy a sportverseny után a gyerekek az iskola hosszú folyosóin délig folytatták tovább a “száguldozást”. Főleg miután rájöttek, hogy az önjáró kis járművek rejtett lámpái a szivárvány minden színében kezdenek világítani, ha a kellő haladási sebességre sikerül kapcsolniuk.

A megfáradt “olimpikonokat” hatalmas jégkrémezés várta.

Délután több lehetőség közül választhattak a gyerekek. Kézműveskedés, játszótér és erőnléti park, záró trambulinozás várt a gyerekekre.

Miután a táborértékelőn minden csoport osztozott azon a véleményen, hogy nagyszerű élményekkel gazdagodtunk, balesetek és konfliktusok nélkül, barátságban töltöttük a mögöttünk álló napokat, minden táborozót csokival jutalmaztunk.

Mivel senkin sem mutatkoztak az életünket másfél éve keserítő járvány jelei, kisebb csoportokban ugyan, de megkockáztattunk egy-egy búcsú ölelést, hiszen a szeretet nem árt, hanem gyógyít!

Ahogy a nyár rohamléptekben szalad előlünk, úgy peregtek le tábori napjaink is. Próbáltuk lassítani, húzni még egy kicsit, de úgy elszállt ez a hét, hogy észre se vettük. De sebaj! Jövőre is lesznek táborok, és a táborozók ötletei alapján, már azt is tervezgetjük, hogy milyen kalandok, programok várnak majd a gyerekekre.

Köszönjük az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány nagylelkű pályázati támogatását.

Tóthné Kovács Zsuzsanna igazgató néninek, hogy bizalommal vállalt értünk minden kötelezettséget, igyekeztünk azt maximálisan teljesíteni, élvezni!

Hálásak vagyunk iskolánk minden segítő technikai munkatársának az értünk végzett háttérmunkájukért, Pelikán Erikának és csapatának táborozóink bőséges, finom ételekkel való kényeztetéséért, és Mostoha Elek bácsinak is a gyerekek, legyen az Ópusztaszer, Bugac, Zánka, Makó vagy Szentkút, biztonságos utaztatásáért.

Erzsébet táboraink most egy rövid időre bezárják kapuikat, de jövő nyáron mindenkit visszavárunk! Nagy szeretettel

Ancsa Margit

Bartha Istvánné

Paálné Tóth Irén Rozália

Kapus Diána Rebeka

Apró Dominika

Ma a Jonathermál Gyógy – és Élményfürdőben múlattuk az időt. De még milyen jól!

Makk egészségesek lévén természetesen az élménymedencéket és vízi csúszdaparkot rohamoztuk meg.

Szerencsére a még úszni nem tudó táborozóink számára is számtalan csobbanási nyílt a nap során, a biztos úszok pedig fáradhatatlanul rótták az “anakonda” és más vízi “szörnyek” lépcsőt egy újabb és újabb száguldás élményéért.

Az igazi, sokak szerint meglehetősen viharos tengeri hangulatot keltő, majd egy méteres hullámokkal “tajtékzó”  medencét is nagyon élveztük.

A strandon ebédeltünk. Volt, aki bármennyire is megéhezett, és bármennyire is a gyerekek nagy kedvencét tálalták elénk, csak nem tudott megbirkózni az óriási adag bolognai spagettivel. Bár lehet, hogy csupán az volt az oka, hogy kivételesen mindenki megette a levest és egyszerűen nem maradt már elegendő hely odabent.

Sokan úgy gondolták, hogy az Erzsébet Alapítvány támogatásából beszerzett “vízi nudlik” bajvívásra és lovagi tornára valók, ám a sorverseny során rájöttek, hogy hány féle játékra alkalmasak még ezek az egyszerű eszközök.

A tónál rendezett vízi csapatépítő játék ötletét Zánkáról hozták leendő ötödikeseink, s bár a kisebbek először nem túl lelkesen keltek fel az asztaloktól, végén nem akarták abbahagyni a játékot.

Ahogy mondani szokás, a víz kiszívott belőlünk minden erőt! Nagyon hálásak vagyunk városunk támogatásának, hogy a mindenki által annyira kedvelt Dottóval vitt és hozott minket a strandról. Hazaérve a fáradt táborozók egyszerűen csak lehuppantak az iskola elé és addig fel sem keltek onnan, amíg értük nem jöttek.

A holnapi nap egy kicsit csendesebb helyre utazunk és a napot Szentkúton töltjük. Sajnos az időjárás előrejelzést látva réteges öltözködést javasolunk mindenkinek, mert hideget és esőt jósolnak. Mi meg abban bízunk, hogy bár eddig valahányszor a kegyhelyre indultunk, tényleg mindig nagy zuhéval indult a reggel, de égi közbenjáró Édesanyánk jóvoltából végül ragyogó napsütésben tölthettük a napunkat. Tehát a jelmondatunk holnapra: “Pakold be az esőkabátodat és a többit bízd a Jóistenre!”

A táborozók és táboroztatók nevében Ancsa Margit