Rózsafüzért imádkozott a 4. a osztály
– Elmenjünk?
– Igen!
– De ez hosszú és egyhangú lesz!
– Nem baj!
– Kibírjátok?
– Persze!
Talán két héttel ezelőtt ez a beszélgetés zajlott le az osztályom és köztem. Kíváncsian érdeklődtem, hogy mit szólnának hozzá, ha egy alkalommal mi tartanánk, együtt imádkoznánk a rózsafüzért a templomban. Látva a lelkesedést, rögtön a tettek mezejére léptem, s két délutánt jelöltem ki, amikor „csak” megfigyelőként, majd már „szereplőként” is közösen imádkozhattunk a Szűzanyához.
A gyerekek imája különös hangulatot teremtett azon az estén. Közösségben voltunk fiatalok és idősek. Jó volt megtapasztalni, hogy templomban lenni egy fárasztó nap után, valóban lelki élményt tud adni- természetesen más módon a gyerekeknek, más módon a felnőtteknek. Hiszem, hogy a lelki élet fejlődése is már gyermekkorban elkezdődik, mely nem zárulhat le az elsőáldozással. Most még sokszor nehéz megérteniük, hogy miben is rejlik egy- egy ima ereje, de ha tudják, hogy az élet viharaiban van kitől segítséget, vigaszt kérni, köszönetet mondani, már nem volt hiábavaló ez az este. Hála volt bennem, hogy a gyerekek által több szülői is eljött, bekapcsolódott az imádkozásba és példát mutatott ezzel gyermekének.
Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja,
könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején,
hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
mindenkor dicsőséges és áldott Szűz!
Asszonyunk, közbenjárónk és szószólónk,
engeszteld meg értünk szent Fiadat,
ajánlj minket szent Fiadnak,
mutass be minket szent Fiadnak! Ámen.
Bővízné Csontos Márta osztályfőnök
